Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Katsányi Sándor: A Parlagi Múzsa költője
KATSÁNYI SÁNDOR A Parlagi Múzsa költője (Édes Gergely dunántúli évei) Keserű iróniája a sorsnak, hogy a költői halhatatlanságra annyira vágyakozó Édes Gergely nevét egy másik költő paródiája tette halhatatlanná: Mekegve, mekegve, de el nem rekedve, Én énekelhetek gyepre keveredve . . . Aligha kaphatott költő kegyetlenebb emlékművet kortársától, mint Édes Gergely Kölcseytől. A Felelet a Mondolatra gúnyverse tulajdonképpen Kazinczy ítéletét konzerválta, ragyogó szellemességgel, de igaztalanul. Megírásakor a kigúnyolt költő régen túl volt „mesterkedő” forma játékain, s éppen elég csapást kapott már az élettől ahhoz, hogy a poézis lényegét ne rím-játékokban, magánhangzók összecsendítésében, hanem a való élet — s az általa közelebbről ismert magyar falus: élet — ábrázolásában keresse. Édes Gergelyt bírálói és védelmezői egyaránt formai, nyelvi oldalról közelítették meg. Írásom kísérlet arra, hogy a költő dunántúli állomásait felvázolva, életművének más, eddig kevésbé hangsúlyozott oldalait is bemutassa, a teljességre törekvés igénye nélkül. Miért jött Édes Gergely a Dunántúlra? Édes Gergely számára a gyermekkor boldog szigetét nem a szülőfalu, a Komáromtól északnyugatra fekvő Madar jelentette (árvasága, mostohaanyja és mostoha sorsa akadályozta meg ebben), hanem diákéveinek színhelye, Sárospatak. Ifjúkorában kétszer hagyta ott, hogy tékozló fiúként mindig visszatérjen, s élete végéig elveszett paradicsomának érezte, mondta. „Vajha mehetnék még vissza a pataki Elisium felé! talán megújulnék” — sóhajt fel élete mélypontján, Balatonhenyén. Állást is Patak közelében váltóit: az Abaúj megyei Nagykinizsen leikészke- dett 1793—1797-ig. Ekkor váratlan fordulat áll be életében: minden látható előzmény s új állás kilátása nélkül elhagyja hivatalát. Felkeresi szülőfaluját, majd Komáromban múlatja az időt — többek közt a másik vándor-poéta, Csokonai társaságában —, aztán egy emlékezetes hajóúton Pestre jut, ahol „a Haza kedves díszeit, a magyaros Múzsa szerelmeseit” keresi föl; innét Fehérvárt indul megnézni, „Majd mikor a Balaton szép partjai tűntek előmbe Mágnesi munka gyanánt vontának engem azok.”l Füred és Tihany meglátogatása közben értesül róla, hogy Veszprémben segéd- lelkészi hivatal üresedett, ezt rövidesen el is foglalja. 116
