Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Ernő: Liszt Ferenc ősei
gordonkás és mint bariton énekes. Ő volt fiának első zongoratanítója. Pozsonyi diákkorában Rigler Ferenc Páltól, a főnemzeti iskola zenetanárától órákat vett a hangszerelésből. Szép eredményt ért el, 1801-ben, 25 éves korában egy 16 hangszerre írt Te Deum-ot ajánlott fel a hercegnek.10 A II. házasságból született Borbála szintén a szülői házból hozta zongoratudását. Ő tanította zenére fiát, a későbbi P. Hennig Alajos jezsuita tanárt, aki a kalocsai gimnáziumban tanított, vezette az intézet énekkarát, zenekarát, zeneszerzéssel is foglalkozott. Műveit a bécsi Böhm cég adta ki 1884-ben. Pozsonyban halt meg mint házfőnök, 1902-ben. A III. házasságból született 7. gyermek, Eduárd szintén jó zenei tehetségű volt. Liszt Ferenc ezt a nála 6 évvel fiatalabb nagybátyját szerette legjobban. Ha Bécsben járt, legtöbbször nála szállt meg, vele beszélte meg terveit, eljátszotta zongorán legújabb szerzeményeit, nála érezte magát legotthonosabban. Liszt Eduárd cs. és kir. főállamügyész volt BécSben, Meghalt 1879. február 8-án ugyanott. Téves adatok Liszt Ferenc első életrajzírója Ramann Lina volt. Művének I. kötetét 1880-ban, tehát még a mester életében adta ki. Szerinte Liszt Ferenc dédapja, Sebestyén huszártiszt volt. (Husarenoffizier niederen Ranges.) A weimari Liszt Múzeumban megvan az a példány, melynek tévedéseit maga Liszt javította ki, romantikus származásához azonban nem nyúlt hozzá. Azt azonban, hogy a család magyar nemességéről „keine bestimmten Urkunden” léteznek, a „bestimmten” szót vörös irónnal aláhúzta. Ezt a huszártiszti származást a többi életrajzírója is átvette, anélkül, hogy ezen adat valódiságáról meggyőződött volna. így Ramann Irma adatai átmentek a köztudatba. Fáik Géza: Liszt Breviárium c. könyvében (1936) a 7—8. oldalon ezeket írja: ,,A Liszt család ősnyomait a XVI. század udvari kancellári hivatalában találjuk meg, ahonnan a török háborúig részben követni is tudjuk. Hazánk e szomorú korszakában minden okmánynak nyoma vész és a Liszt-család további sorsa csak az 1700-as esztendőkben mutatható ki. Innen kezdve azt látjuk, hogy a család több tagja tanult ember, udvari és hercegi szolgálatban álló hivatalnok, míg egynéhány más Liszt-ivadék iparos, kereskedő vagy más ismeretlen foglalkozású ember lett. Két igen fontos tulajdonság azonban végig kimutatható: a műveltség és az öntudatos akarás”. Liszt Ferenc. Írta: Dr. Koudela Géza. (1936) 5—6. oldal. ,,A Liszt-nemzetség törzsfája messzire s mélyen gyökerezik a magyar anyaföldbe. Tudunk az 1500-as évek elején egy híres-neves főnemes köpcsényi Liszti (Listi, Listius, Listhius) családról, melynek egyik dicső tagja, János püspök említi, hogy hallotta a magyar énekmondóktól a kenyérmezei csata krónikáját, vannák adataink 1719-ből nemes Liszt Andrásról: de láncszemekként egymásba kapcsolódó évszámokkal nem mutatható ki ezek közvetlen rokonsága a mi Liszt Ferencünkkel. Ennek okát talán az adja, hogy a váradi és győri levéltárak, melyek a családi okmányokat őrizték, török, részben belső háborúságokban, tűz- és árvízpusztítások során elvesztek . . . Liszt Ferencünk felmenő ági közvetlen rokonságát dédatyjáig ismerjük. Annyit tudunk róla, hogy Liszt György Sebestyénnek hívták, feleségét Máriának, tiszt volt a császári első huszárregimentben, s Raggendorfban, Sopron mellett halt meg.” Még arról sem győződtek 102
