Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Sajnovics János és Hell Miksa vardői útja
ANULMÁNYOK-KÖZLEMÉNYEK VÁRKONYI NÁNDOR Sajnovics János és Hell Miksa vardői útja étszáz esztendővel ezelőtt, 1768. április hó 28-án két magyar csillagász, Hell iksa és Sajnovics János útnak indult, hogy a dán—norvég király meghívására brvégia legészakibb szigetén, Vardőn megfigyeljék a Vénusz bolygó elvonu- sát a Nap korongja előtt. Ismeretes dolog, sőt iskolai tananyag, hogy Sajnovics közben, mind odamenet, mind visszajövet, és Vardőn — Hell Miksa ösztön- sére — behatóan foglalkozott a magyar és a lapp(-finn) nyelvek régóta sejtett konságával, amit új, ún. összehasonlító és történeti módszerrel dolgozva, cerült is bebizonyítania. Ezáltal nemcsak ezt az új módszert és új tudományát: a finn-ugor nyelvészetet teremtette meg, hanem történetírásunk számára új teret nyitott, s tisztázni segített népünk homályba vesző őstörténetét. Ke- sbé ismeretes, de szintén jelentékeny tudományos tett volt, hogy Hell és .jnovics az út eredeti feladatát, a Vénusz átvonulásának megfigyelését a többi angol, francia, orosz — expedíciónál szerencsésebben és sikeresebben végezte és hogy a végső célnak, bolygónk naptávolságának kiszámításában ponto- bb és hitelesebb eredményre jutott. Az expedíció csillagászati anyagát Hell még útjuk folyamán, haza jövet jppenhágában összefoglalta és kiadta a következő címmel: Dissertatio in nsitu Veneris ante discum Solis die 3. junii 1769. Wardoehuusii in Finnmarchia servato, 1770 („Értekezés a Vénusznak 1769. június 3-án a Finnmarhia-i irdöhuusban megfigyelt átvonulásáról a Nap korongja előtt”). Beszámolója ;udós körökben illő elismerést aratott, de vitát is keltett, melyet nem kisrészt szokott szakmai féltékenység szított, s amelyre csak az amerikai Simon ■wcomb fellépése tett pontot a múlt század 80-as éveiben, természetesen Helynek szolgáltatva igazságot. Sajnovics szintén Koppenhágában dolgozta fel jelentette meg kutatásainak eredményét, s munkájának ezt a címet adta: monstratio idióma Ungarorum et Lapponum idem esse, 1770 („A magyar és )p nyelv azonosságának kimutatása”). Idehaza 1771—72-ben adta ki. Több es tudósunk: Pray György, Kaprinai István, Molnár János melléje állt, né-' ny szépíró — élén Dugonics Andrással — szintén, de heves ellenkezést is kivál- t, mely azonban inkább nemzeti hiúságból, semmint tudományos meggyőzősből eredt, s csak évtizedek múlva csitult el. A külföldi', dán, finn, svéd, népi, osztrák tudósok sokkal kevésbé fukarkodtak a méltányolássai, kivált miín tisztázódott, hogy az „idem” vagyis „azonos” szó nem szótári egyezést' ént, hanem közös eredetet, azonos nyelvcsaládba való tartozást.
