Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - FIATALOK - Izes Mihály: Zöld kaláris (vers) - Szántó Gábor: Kerékrajz (vers)
ÍZES MIHÁLY Zöld kaláris rejts magadba, mint gyermeked dúdolj halkuló éneket barna fácánokat barna bokrok rejts el magadba engedd betelni vélem a csöndet szelíden szólj, ha rámköszönnek SZÁNTÓ GÁBOR 77 Kerékzaj Öt kilométer, semmi az: ha nap süti a dombokat. De mikor borpineék foltos falát szél veri és reccsenve törnek a fák s a völgyben a vékony szántások fölött sárga homoktölcsér kavarog olyan magas, mint a guggoló hegyek: hosszú az út, akár testben a belek. Biadtan hányódik a világ, kő pattog, lobognak a fák, s közöttük csapkod a rongyos ég, mikor minden porszem dum-dum lövedék, hosszú az út falutól faluig. Az itt-van-csak távollá csavarodik, s a fúrásokhoz vánszorgó parasztok kerékpárja részegen nyikorog a betonút mellett, a sekély árok tövisei közt; bádogvitorlások, s görnyedten, mint rég a taligával, araszolnak tovább, megbékélten. hunyt szemmel és merev ököllel, nyakukban a sok magukcsinálta istencsapással.
