Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - Marafkó László: Kavicsok (vers)
MARAFKÓ LÁSZLÓ Kavicsok Tán nem kellett volna szóra nyílni hallgatnak a tündöklő kavicsok A szót keresem melybe többen belehaltak . .. lombikban virág . . . Egyetlen levegőnkből lám hány lehellet bomlik A szikla odacsípte s egyszerre gyönyörű a borzongó erdő s érdemes élni A dolgok kifordultak s egyszerre halul gondolkodom ha felfedezem az új nyelvet talán visszavedlek A fenyő a földtől az égig nyúlik s az égtől a földig ugyanannyi de alulról mégis magasabb A rózsa levedli szirmait s tüskéi kitelelnek Kinefk túl könnyű ez a kor tán menjen az eget tartani Valamit még a haláltól is várok mert nélküle nem lehet élni Hadd hogy tested verítéke rajtam verődjön ki Mikor a legjobban megtagadlak szerveim fölmagasztalnak 75
/
