Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - Molnár József: Ferencke balladája (elbeszélés)

— Akkor képtelen vagy beleélni magadat helyzetembe. Nem akartam, és most sem akarok visszakapni a kórháztól egy ütődött gyereket. Ezt nem érzem szégyellnivalónak. Nem romlottam meg. Nincs érzékem a képmutatáshoz.

— Te voltál az osztály római jelleme. Bennem úgy éltél, mint aki közöttünk legkorábban kezdett belső parancsai szerint élni. Ezt becsültük benned.

— Tisztelted apámat is, pedig csak egyszerű szedő volt. Arra nevelt, hogy magam alkossam meg törvényeimet, de azokhoz maradjak tűzön-vizén keresztül hű. Neked ez akkoriban nagyon tetszett. Állandóan a törvények sokféleségét, magyarázta; ez volt a nevelési vezérfonala. A tőkések megalkották a maguk törvényeit — ezt magyarázta gyerekfejemnek —, a szegények is alkossák meg a maguk törvényeit. Mostani törvényeimmel sem állt ellentmondásban az a szándék, amivel Grábitsot akartam felkeresni.-— Ez az, amit képtelenségnek érzek. Van olyan belső törvényed, amely megengedné, hogy Grábits kioltsa gyereked életét? Nem érzel ebben közösség elleni bűnt?

— Nem. Az én törvényeim már ma megengedik azt, amit a társadalom törvényei mondjuk egy évtized múlva fognak csak megengedni. Látok olyan tényeket, amilyeneket ti, orvosok észre sem tudtok venni. A szomszédságomban, él egy velem egykorú férfi fél év óta ágynak esve. Naponta könyörög hozzátartozóinak, hogy szabadítsák meg szenvedéseitől. A kórházakban beavatkozás nélkül összevarrják az előrehaladt rákbeteg hasát és hazaküldik kínlódni a hozzátartozók mellé. Nem vállaljátok az ágyba rondító szélütöttnek, szenilis elmezavarban szenvedőnek megváltó elaltatását. A hozzátartozók csak kínlódjanak velük. Ilyesmikben csak szemellenzővel lehet felfedezni törvényeink „örökérvényű fenségességét”.

— Mivel magyarázod, hogy egyetlen szocialista országban sem engedik meg orvosi közreműködéssel beteg élet kioltását? . . . No, látod, nem tudsz, felelni. . . Ide figyelj, mert most képtelen magyarázatot hallasz. Az igazi orvos mindig hisz a csodákban. Nem a vallási tanításokban hemzsegő csodákra gondolok, hanem azokra, amelyekkel az Élet ejti gondolkozóba az orvosokat. Öt évvel ezelőtt egy pesti kolléga három neves professzort kért fel betegéhez konzíliumra. Az egyik professzor tanárom volt, tőle tudok az esetről. A három szaktekintély arról tájékoztatta a kezelőorvost, hogy páciensének állapota reménytelen. Ez a beteg még ma is él. Ez az első szempont, ami miatt ellene vagyok laikus módra szerzett törvényednek. A második szempont kizárólag lelki- ismeretemre tartozik. Eddig minden elém tett háborúellenes nyilatkozatot aláírtam. De ha mozgalom indul meg nálunk a halálbüntetés eltörléséért, e mozgalom memorandumait is alá fogom írni. Számomra az emberi élet a mi racionális értelmünk fölé rendelt kategória és ahhoz tilos pusztító szándékú kézzel hozzányúlni. A harmadik szempont, ami miatt törvényed ellen tiltakozom, gyakorlati munkánkkal áll összefüggésben. Könnyebben megértesz, ha műszaki tudományokban elért eredményekből hozok fel példát. Egy távoli bolygóra rakétát menesztünk, és ia rakéta berendezései képek és hangjelek segítségével olyan ismereteket közölnek fizikális viszonyokról, amilyenekről szakemberek két évtizeddel ezelőtt még álmodozni se mertek. Ennek lehetőségét apáink a „józan észre” hivatkozással utasították volna el. Ennek mintájára neked, nekem, a törvényhozónak, a politikusnak el kell tudni képzelni, hogy mondjuk a jövő hónapban az emberi találékonyság előállítja az agykérget borító idegen anyagok felszívódását elősegítő gyógyszert. Gondolod, hogy van jogod az orvos- tudomány fejlődéséből e lehetőséget kizárni?

73.