Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - Molnár József: Ferencke balladája (elbeszélés)

Aludt a lelkiismerete, amikor kinevezését elfogadta. — Ennél a gondolatnál tartott, amikor a porta jelezte neki, hogy az igazgató úr megérkezett.

A bemutatkozást követő első negyedórában a földbirtokos külsejű igazgató érdeklődött, hogy tud-e tarokkozni. Némi fejcsóválás után adomázott a régi világbeli „gólyák” tarokk-képzéséről. Az ő medikus idejében nem lehetett diplomát szerezni tarokkban való jártasság nélkül. Mihalovits ebben költői túlzást érzett. Professzorát nem tudta elképzelni kártyaasztal mellett. A vidéki életforma és a szellemi igénytelenség alakította ki ezt a típust. A bemutatott kollégák közül két fiatal bizalmat keltett benne. Az egyiknél angol szakfolyóiratot látott. Ettől némileg oldottabb állapotban tért vissza osztályára a bemutatkozásról. Következett az osztály gyerekanyagával való személyes összeismer- kedés. Balján ment a főnővér, hátuk mögött pedig Berta, a vezető nővér helyettese. Berta aggodalmaskodva figyelte, hogy az inspiciálás alatt még véletlenül sem érdekelte új főnökét a szülők társadalmi állása, foglalkozása. A főnővért arról vallatta: azonosnak tekinthető alapbajnál miért változtak a kezelési utasítások.

— Grábits főorvos úr szívesen próbált ki' különféle gyógyszereket. Nekem legalábbis ezzel magyarázta.

Mihalovits feltűnő alapossággal vizsgált egy hároméves fiúcskát: a throm- bopeniásat. Sokáig nézegette a szájüregét.

— Torokgyulladása volt eredetileg, de már egy hét óta lázmentes — tájékoztatta a főnővér. — Ennek ellenére enyhe ütésre, vagy erőteljesebb nyomásra a kékfoltosodás következetesen megjelenik. Sajnos, a fehérvérsejtszám a lázmentesség alatt sem csökkent. Éppen tegnap ellenőriztettük.

— Holnapra előkészíteni röntgenre. Tetőtől talpig átvilágítani. Egy megkocsonyásodott gennygócot rejteget magában a gyerek; lehet hogy az csak babszem nagyságú. Az arcüreget fokozottabb gonddal vizsgáltatni. A szülőktől megtudni: volt-e a fiúcskának középfülgyulladása, és ha igen, hányszor.

A főnővér áhítatosan nézett új főnökére. Volt már ilyen halkbeszédű főorvos keze alatt. Esküt mert volna tenni, hogy a holnapi röntgen ki fogja mutatni a megbúvó gennygócot.

— Sótlan tudósfélének nézem — újságolta az ebédnél Berta a párttitkárnak.

Délután megkezdi majd a pühatolódzást, melyik osztályon van felvirágzóban a borravaló-szedés. Esze ágában sincs akkurátus, szőröző, élhetetlen főorvos keze alatt dolgozni.

V.

Gyulai egymaga üldögélt a főorvosi szoba előtt árváskodó padkán. A harminc százast nem helyezte borítékba, mint ahogy a finomkodók szokták. Katonás rendbe sorolva duzzasztották levéltárcáját. Odahaza azt is gyakorolta, hogyan fogja majd könnyed, elegáns mozdulattal megmutatni. Ügy vélte, hogy a szép summa szemnek így csábítóbb, mint borítékban rejtegetve. Ünneplő ruhát is öltött, mert ez kellett tárgyalóképes biztonságához.

A tej üveges ajtón — amely a hivatalos látogatási időn kívül zárta a gyermek-kórtermeket a szülők elől — alig volt mozgás. Gyulai szerint még ennél is furcsább volt,, hogy a déli harangszótól majd egy órát késik a borítékpénzes szülőket a hírek szerint kronométeres pontossággal fogadó főorvos. Végül mégis nyílt a tejüveges ajtó és két ápolónő kíséretében Grábits helyett a huszonöt éve

71