Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - Erich Landgrebe: Visszatérés a paradicsomba (elbeszélés, fordította: Szabó Jenő)

A férfi nézegette a nőt, tetszett neki. Minden mondata mögött kérdőjel ágaskodott. Annyi bizonyos, hogy szórakozni lehet vele, állapította meg. Az ilyenfajta sohasem elégíti ki a férfit, mert sohasem adja magát oda egészen, mindig idejében tagadja meg magát. Összerezzent. Ez a nő egyszerűen züllött, beszéde meg valósággal undort kelt! Tudta jól, milyen az, ha szépen beszélik az orosz nyelvet, a katonák szójárását is rég megszokta, de ahogyan a Szőke beszélt, az valami undorító keveréke volt az orosznak és a legközönségesebb kaszárnyazsargonnak. És mégis, aki olyan magányosan él, mint ő, annak le kell szállítania igényeit, mert ezzel a nővel legalább beszélhetett, sőt még nevethetett is néha. No persze, azért nem kell vele mindjárt lefeküdni, viszont vigyáznia kell, hogy ne tegye ellenségévé.

Kiderült, hogy az őrmester nemcsak pengéket, hanem szappant, pamacsot és borotvaköszletet is felejtett ott és hogy a Szőkének ollója is van. A nő először hosszú szakállát nyírta meg. A férfi nem tudta eldönteni, hogy tetszik-e neki a dolog. Amikor a nő közelhajolt hozzá, megérezte rajta, hogy az őrmester ottfelejtett szappana igen jóféle. A nő hirtelen, vidám sikollyal felkiáltott: ollója kisiklott és az egyik oldalon mélyen belevágott a férfi szakállába. Mire a hibát kijavította, már csak borosta maradt a férfi arcán. Ekkor a Szőke egyszerűen beszappanozta és gyakorlottan megborotválta. A férfi hűvösséget érzett az arcán, amikor a Szőke hálószobájában függő tükör elé lépett. Nagyon megijedt a tükörképétől. Jóval fiatalabbnak látszott, szinte túl fiatalnak, feje egészen kicsi lett és szakálla helyén fehér foltok maradtak a bőrén. ,,Most megint férfinek látszol!”, mondta a Szőke és várt.

A férfi minél előbb ki akart kerülni a hálószobából. Bizonytalanul köszönetét mormogott, eltette a borotvapengéket és átnyújtott a Szőkének egy kis zacskó megtakarított sót, front mögött ez nagy kincsnek számított. A Szőkének azonban nem kellett, dühösen az ajtón kilépő férfi után hajította.

Vacsoraidő lett, mire hazaért. Az asszonya felugrott és felkiáltott, amikor meglátta. Megkísérelte, hogy megnyugtassa, mókásan végighúzta a nő kezét sima arcán. A nő azonban elrántotta tőle és kiment a szobából. A férfi követte és akadozva magyarázgatta neki, hogy mennyivel jobb, ha fiatalnak látszik, de csakhamar belátta, hogy nem ér vele semmit. Az asszony nagyon is jól tudta, kinek van egyedül a faluban borotvapengéje. Ha a Szőke nem is kaparintotta meg a férfit, az asszonyát sikerült megsebeznie. A férfi még csak azzal sem védekezhetett, hogy a beleegyezése nélkül történt, hiszen ahhoz, hogy megborotválják, nyugodtan kellett ülnie. Bizonygatta, hogy a Szőke és közte nem történt semmi s ennek bizonyítékául vacsora után udvarolni kezdett az asszonynak. Az visszautasította, erre erőszakos lett. Végül is szobájába cipelte, ott az ágyra dobta, letépte ruháját és újból meg újból megkísérelte, hogy a testéhez férjen, de a nő nem engedett. Végül is feladta szándékát és már készült, hogy az éjszaka derengő fényében átmegy saját szobájába, magányos fekhelyére; amikor az asszony felült ágyában és mondott valamit, amit azonnal megértett. Nagy, sötét szeme tele volt félelemmel, hangja kissé elcsuklott és olyan lassan tagolta a szavakat, hogy a férfi rögtön megértette: „Már nem látszol parasztnak!”. A félelem elszorította a férfi torkát. Visszafordult és ekkor a nő, mint egy elveszettet, gyöngéden a karjába vette.

Ettől kezdve a férfi nappal egyáltalán nem mutatkozott a faluban. Ha reggeli' szürkületkor kiment a mezőre, csak sötétedés után, késő este tért vissza, mint egy menekült. Ha elmulasztotta a hajnali órát, a házban töltötte a napot. Az istállóban vagy kertben dolgozott, vagy összehúzott függönyök mögött a szobákban matatott. Ha az asszony vele volt, akkor még megvolt valahogyan, de ha magára maradt, nehéz órákat élt át.

Visszatérte után azonnal elégette könyveit és leveleit, ezek árulhatták el leginkább. Most pincétől padlásig átkutatta a házat egy szelet elfelejtett papírért, de nem talált semmit. Eleinte azzal áltatta magát, hogy azért keresi, mert meg akarja semmisíteni. A keresés eredménytelensége után azonban rá21