Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - Bárdosi Németh János: A nyár színei (vers) - Gazdag Erzsi: Könyörgés a mesékhez (vers)
BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS A nyár színei Beteljesedett a nyár, fák, füvek erdeje árad, az indiai lapu magasra csap, jácintok és bodzák hódító illata részegít, ma pedig, alkonyat idején bekopogott hozzám a búzavirág paraszti szépsége, beborította a terített asztalt, a régi nagyapai szólás köszöntött vele, hogy négy hét az aratás, kis pántlikás földek sárga sudarában, vagy a közös aratók földjén nagy morgó masinák zümmögik, dörgik: már beborult a nyár, arany kévébe olvad a kenyér, az emberi verejték vére, adója. GAZDAG ERZSI Könyörgés a mesékhez Mesék, ti tündér-röptetők ne hagyjatok árván magamra! Szivárványszínű szép csodák ne lökjetek iszamós partra! Gyermeki hitem közietek fehér ingében lépked. Szarvast űző hol-volt-királyfi lassítsd hozzám a lépted! Aranyat termő almafa, csengő barack, mosolygó körte, a Való függő-kertjében álljatok engem körbe! S te életvízzel csorduló áhított, drága csobolyó itass! itass meg engem: Ne engedj csonttá lennem! 10
