Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - Erich Landgrebe: Visszatérés a paradicsomba (elbeszélés, fordította: Szabó Jenő)

nézett az irodára, van-e számára munka, de már senkit sem talált ott. Meglátogatta a géhás 'altisztet és átvette élelemadagjait. Még mindig nem volt éjszaka! Az őrmesternél találkozott a Szőkével és első ízben vette jobban szemügyre. Az rögtön észrevette és izgatott pillantással viszonozta. A régi világ megszokott rendje megszűnt és már nem segíthetett rajta. Nem is kívánta, hogy segítsen, hiszen csak töltötte az időt és várta, hogy éjszaka legyen. Azt is megtehette volna, hogy leissza magát baj társaival, de ahhoz túl meleg volt és ha az egyedül kapható italra, a méregerős kocsispálinkára gondolt, felkavarodott a gyomra.

Hazatérve szobáját zárva találta. Megpróbálta a mellette levő ajtót, az kinyílott és máris a fiatalasszony sötét szobájában állott. Szeme már hozzászokott a sötétséghez, mert a kapualjban sem volt világosság. Fény csak halványkéken a kis ablakon keresztül szűrődött be. Odalépett a fehéren világító ágyhoz és ekkor felnyúlt hozzá a nő karja. A férfi észrevette, hogy meztelen és érezte testének szappanillatát. A nő ártatlan gyerekként rámosolygott. Szebb volt, mint amilyennek valaha álmaiban látta. Letépte magáról zubbonyát és zavarosan azt gondolta: mindez már megtörtént egyszer, sok-sok éjszakával ezelőtt. A nő megérintette ujja hegyével, ő mosolyogva lehajolt hozzá, aztán érezte, hogy a nő karja szorosan a nyakára fonódik és megkezdődött a harcuk. Ügy vetette magát a nő kemény testére, mint a szomjazó, aki hosszú sivatagi vándorlás után forrásra akadt, valódira, amely nem délibáb és az igazi eget tükrözi.

Reggel ő ébredt elsőnek, kiugrott az ágyból, hirtelenében nem tudta, hol van és csodálkozott saját meztelenségén, Ádám állhatott ilyen kérdő tekintettel. Megfordult és ekkor meglátta az alvó asszonyt. Nagyszerű, hús-vér valóság. Amikor kiugrott az ágyból, róla is lerántotta a takarót. Piros ajka mosolygott álmában, szeme alatt a hajnal finom kék árnyai játszottak. Ő is felébredt és a férfi felé nyújtotta karját. Az visszabújt hozzá.

A férfi továbbra is ellátta kevés szolgálatát, de amilyen gyorsan csak lehetett, hazasietett. Vagy otthon, vagy a földeken dolgozott. Rendbe hozta a. szerszámokat, a falakon a vakolatot, meszelt, kijavította a dor on gutát a ház előtt, új vizesárkot húzott az udvaron és a kertben. Sohasem hitte volna, hogy mindehhez ért. A háború kezdetéig csak tanult, bár sok mindenhez konyított, de tökéletesen semmit sem tudott. Megtanulta, hogy a természetet szigorú törvények uralják, de korábban sohasem értette meg, hogy a természetet éppen saját törvényeivel lehet legyőzni. A kiképzés ideje alatt és a háború első hónapjaiban elfelejtette a magába gyömöszölt rengeteg tudásanyagot, most azonban úgy érezte, hogy mindez újraéled kezei között. Ami valaha a fejét, az most a kezét foglalkoztatta. A június és július úgy múlott el, hogy észre sem vette. Háza a legjobb és legszebb lett a faluban. A szomszédból kezdtek odajárogatni az asszonyok és megcsodálni. Néha elgondolkoztatta, hogy a zöldszemű Szőke miért nincs soha köztük.

Az istálló tiszta lett, az etetőrácsok újak, a lefolyó megjavult, a kocsi nagyszerűen szaladt megint és még a villanyfény is kigyulladt. A férfi akkumulátort szerzett és a hálószobába elektromos világítást készített, amely az asszonyból egyre megújuló lelkesedést váltott ki. Serkáig, gyerekként játszott azzal, hogy a két rézdrótot összeérintette, majd szétválasztotta, és megcsodálta, amint a távolban a fény felvillant vagy kialudt. Tisztelettel nézte a rejtélyes huzalt, amely a láthatatlan erőt a szoba sarkából az ágy melletti lámpába repítette és nem unt bele a játékba.

A férfivel nem játszott. Nappal tartózkodó volt, bár mindig barátságos és szolgálatkész. Csillogó szeme leolvasta a férfi ajkáról annak minden kívánságát. Nappal nem akart szerető lenni, de éjjel csak az volt, szenvedélyesen és teljesen odaadta magát, minden alkalommal úgy küzdött, mint aki vízbefúlni készül, és csak akkor nyugodott meg, mikor kimerültén elaludt a férfi karjában.

14