Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - SZEMLE - Dallos István: Csanda Sándor: Hidak sorsa
villantja fel a falu életének egy pillanatát, Bakács Tibor valóságos regényt sűrít riportjába, T. Prókay Éva kitűnő légkört teremt diákhőseinek, amivel a novella kicsit leegyszerűsített befejezését is feledtetni tudja. A költők közül Cserhát Józsefben és Koncz Istvánban érezzük a legtöbb erőt, s az ilyen sorokra, mint a katonatiszt portréjában, mindig szívesen emlékezünk: Nem tudta még a nyomorult, hogy végül a maga Csele patakján senki sem ugrat át. Ide kívánkozik Koncz István (akitől szívesen vettünk volna prózát is) két mottó- szerűen tömör sora: Egem, szigorú századom, öld belém villámaid! Ihász-Kovács Éva erőteljes szabadversei mellett egy elegáns szonettel (Ütőn) bizonyítja fejlett formakultúráját. Várnai Zseni újabb versei azt mutatják, hogy költészetének forrása ma sem apadt el. (De itt jegyezzük meg azt is; sem érdem, sem udvariasság nem indokolja, hogy a kötet kvalitásait két műfajban is reprezentálja.) Bodosi György faluját idézi, hangulatosan, de másutt a kelleténél több didaktikával (Öröm és gond). Bodó Sándor, Konczek József szinte programszerűen, de nem eredmény nélkül igyekszik modern lenni, s verseikben az érezhető hatás is javukra fordul, míg Egerszegi Ferenc nem lép ki a hagyományos keretek közül, de a látszólag egyszerű forCsanda Sándor szlovákiai magyar irodalomtörténész könyve a Hidak sorsa tanulmányok és kritikák gyűjteménye. A 274 oldalas kötet, mely a múlt irodalmi és kulturális kérdéseivel is foglalkozik, ismerteti a szlovákiai magyar irodalmi élet két világháború közötti időszakának eseményeit és törekvéseit, valamint a felszabadulás utáni évek irodalmának örvendetes fejlődését. Ismerteti a közelmúltban felfedezett Fanchali kódex kérdéseit. Ebben a kódexben Balassi Bálint lemásolt alkotásai, várnába is drámát tud sűríteni (Kis fehér házról álmodott). Jó könyv az Örökösök, s a szerkesztő, Kristó Nagy István, biztos kézzel nyúlt a legjellemzőbbhöz, a legtöbbet mondóhoz. Mégis vissza kell kanyarodnunk oda, ahonnan kiindultunk, és óhatatlanul fölmerül a kérdés: milyen szempont vezette a szerkesztőt? A „Veszprém megyei” megjelölés föltétlenül helytálló, sőt kívánatos is, de e címszó alá már úgy kell oda erőltetni Németh László novelláját, akit az antológia közigazgatási kívánalmainak megfelelően csak annyi köt ide, hogy Szilasbalhás valamikor ehhez a megyéhez tartozott. De ha Szilasbalhás jogát elismerjük, miért maradt ki Illyés, aki szíve szerint régóta Tihanyban van otthon, s munkásságának jelentős része ebben a tájban gyökerezik? A másik fájó hiány Keresztury Dezső, akit születése is ideköt, s szemünk előtt klasszikussá nemesedő lírája szinte elképzelhetetlen a Bakony, a Balaton díszletei nélkül. A hiányoknál mégis fontosabbnak érezzük, hogy a szerkesztő többé-kevésbé egyenletes színvonalat tudott adni a kötetnek s vers és próza valóban fél évszázadról ad számot, — s hogy ismét Bódogén Jánost idézzük — s írói „nem okvetlen témaválasztásukkal, hanem elsősorban eszmeiségükkel, művészi igazságukkal kapcsolódnak Lenin Októberéhez”. Az Örökösök ezzel kettős célt valósított meg: szerzői méltóképp hódoltak a nagy évforduló előtt, s ugyanakkor felmutatták azt is, milyen értékeket rejt magában a „Veszprém megyei” meghatározás. CSÄNYI LÁSZLÓ Csanda Sándor: Hidak sorsa lamint ismeretlen szerzők szlovák nyelvű versei szerepelnek. A kódexről írt Misia- nik-Eckhardt-Klaniczay tanulmányt elemezve értékeli a testvéri szocialista országok között kialakult kulturális kapcsolatot. A Rákóczi felkelés magyar—szlovák kapcsolatainak kérdéseit taglalva kimutatja a történetírók (Thaly, Matunák, Er159
