Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 1. szám - SZEMLE - Érsekújváry Lajos: Várnai Zseni: Ének az anyáról

tomboló viharát, könyörög és lázit, mesét mond és történelmet épít, jövőt fest és bájos emlékezést, vagy komor gondot teremt, reményt vet azokba, akik a versnek hangjain a múltba szállnak, a jelenben élnek s a jövőbe néznek.

Én csak színfoltokat, hangképeket adhatok Várnai Zseni nagyszerű emberségéből kiáradt sokszínű, sokhangú művéből, és szeretném elérni, hogy minél többen feleljenek igennel a költő kérdésére :

Látjátok-é jobban, ha mécsesem lobban, a nagy messzeséget?

(Nem volt-e hiába? 105. o.)

A kötetbe foglalt gyűjtemény csoportosítása jó, hiszen az idő bélyege eltöröl- hetetlen jegyet hagy lélekben és íráson egyaránt, mi több, indítója és meghatározója sok versnek az ilyen sorsdöntő időkben, amelyekben ezek születtek. Most azonban én szeretném büntetlenül túl- tenni magamat e nagy jelentőségű idővonalakon, s nem az időtől, de az időrendtől függetlenítve bemutatni Várnai Zseni e verseiben alkotott művészi önarcképének néhány feltűnő, nagyszerű emberi vonását. A költő csak akkor lesz nekünk eszméltető, ha nemcsak szavát halljuk, hanem rádöbbenünk, hogy szíve is itt dobog bennünk, a szava a mi ki nem mondott szavunk, s gondolatai igazság- testvérüket megtalálták bennünk.

Falus Róbert a kötethez írt szinte minden lényegest összefoglaló Utószóban így ír: „Nemcsak a magyar irodalomban illeti meg páratlan hely és szerep a költőnót: más nemzetek költészetéből.sem ismerünk senkit, aki az asszonyi-anyai sors boldog örömeit és rettegéseit ilyen következetes tudatossággal, művészi konoksággal foglalta versek százaiba — évtizedek során át.” (269. old.) Páratlanná teszi ez is, de feltűnő és kimagasló érdeme, hogy be tudta és be merte mutatni, mint szemlél és lát az asszony és anya a saját belső szemüvegén: életet és halált, történelmet, embereket, útszéli ,,Pléhmadonna”-t, „Virágos ág”-at, békét és háborút, szocialista fejlődést, vagy, hogy nézi az „Asszonyok a gőzben”, vagy akár az utcát.

Az anyaság a szó legszorosabb értelmében csodálatos élmény. Az anyai szeretet, vallja mindenki a földön, a legtökéletesebb szeretet, mi létezik. De az anyai szeretet éppen ezért talán, mert a legtökéletesebb, intenzitása miatt szükségszerűen a szeretet érzésében és gyakorlásában, úgy tűnik, korlátozottan egyirányú, mert mindig, mindenhol és mindenben a gyermeke az első. Tapasztalati tény, hogy szeretettel nézi, bírálja más gyermekét, segíti is, de mögötte mindig ott él, az enyém szebb, jobb, okosabb stb. Itt valami ellentmondás van, mint általában az egész és minden emberben. Igazán az a nagy ember, aki ezt az ellentmondást egységbe tudja önteni. És itt Várnai Zseni nagyot alkotott. Igaz, hogy felcsendül nála is az anyai — nevezzük így — önzés (Be jó, hogy piciny vagy!, A fiad visszatér, Könyörgés kisfiam életéért, Milyen leszel? stb-), mikor csak saját fiát félti, de elénk tárja színesen, élénken, mint oldódik meg e látszólagos paradoxon az anyai szeretetben. Ám lehet, csak nála és nem minden anyánál történik ez ilyen szinte embert felülmúló formában: amikor csecsemő fiacskáját táplálja — a festők a megelégedett boldogság ábrázolására használják e képet —, így mondja el belső világát e képnél:

,,No, vedd a mellem, én édes fiacskám, csordultig megtelt, a szócskádra vár,

s szívod az üde, tele mellemet, belülről mégis bús, haragos bánat zaklatja, korbácsolja telkemet.

S látok kifosztott asszonypáriákat, üres mellükön vézna magzatok.

— A nyomorúság és a proletársors a keblükön is bús nyomot hagyott. —

S nem gömbölyödík kicsiny arcocskájuk, szomorú szemük csupa néma vád: hogy tápláljanak erős nemzedéket az agyongyötört, bús, sápadt anyák!

Egész világnak minden proletárját tebenned csókolom, drága fiam, . . . .”

(Anyaság 11—12. o.)

És ez legelső verse. Nem is kell arról szólni, hogy későbbi verseiben szinte útón-útfélen kapcsolja a legmeghittebb családi perceket a szocialista tudattal és tanítással. Kínálkozik a megállapítás, hogy a leírtakból általánosítsunk, minden anya természetes ösztönénél fogva szocialista, csak nem tud, vagy nem mer vallo148