Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - SZEMLE - Palkó István: Demény Ottó: Életforma
A negyvenedik évében járó költőnek a jelen kötete, az Életforma éppen az ötödik megjelent munkája. Tíz évvel ezelőtt 1958-ban jelent meg a Magvetőnél Virág utca, ugyanitt 1960-ban A legszebb kor, a Szépirodalminál 1963-ban a Szigorú hétfő és ugyancsak a Szépirodalminál 1966-ban az Örömöt, könnyű álmot című kötete, s most 1968-ban az Életforma. Az elmúlt tíz év öt kötetet termett szinte szabályos kétévenkénti ciklusokban. Műveinek időrendi áttekintését nem öncélú adatolásnak szánjuk, hanem költői fejlődésmenete fontos tényezőjének. Kérdés: mit jelent az Életforma az előzőkhöz képest, mutat-e belső érést a költőben, hoz-e tapintható gazdagodást tartalomban és formában, írói magatartása, állásfoglalása milyen eszmerendszertől határzódik meg? Mind megannyi izgalmas kérdés, mely a kritikai számvetés mérlegén választ várhat. Ha a költő ötszöri könyvbeni megjelenését nézzük e viszonylag rövid 10 éves időszakaszban, akkor azt látjuk, hogy De- mény a középkorú szocialista költőnemzedék egyik legtermékenyebb és publikált képviselője. Publikációs gazdagságát és lehetőségét igazában akkor ítélhetjük meg méreteiben, ha viszonylatba állítjuk költőnemzedékének más tagjaival, akik közül sokan nagyjából azonos költői rangban, képességekkel, tehetséggel, nála jóval nagyobb időközzel csupán egy-két kötetig jutottak el, sőt néha egyig sem. Ez az összevetés világosan mutatja Demény különleges helyzetét a megjelentetés mezőnyében, és a kevés kötetűek irigylendő példájává teszi is egyben. Többen joggal vetik föl a kérdést: érdemel-e ilyen mérvű publicitást a költő? Költészetének társadalmi érdeke fedezi-e a ráfordítást? Privilegizáltnak látszó megjelentetése arányban áll-e alkotói zsenijével? A fölmerülő kérdésekre a válasz részben költői értékeiben kereshető és található meg, részben pedig művészetpolitikai koncepciónkban. E koncepció szerint művészetünket — benne az irodalmat is — a hármas TTT-elve alapján kell megítélnünk. Az első T = támogatjuk, a második T = tűrjük, s a harmadik T = tagadjuk elvét és gyakorlatát jelenti. Demény, mint szocialista eszmeiségű író az első kategóriába tartozik, élvezi tehát művészetpolitikánk támogatási elvét Demény Ottó: Életforma és kiadói gyakorlatát, s ez biztosítja rendszeres és gyakori megjelentetését. Ez természetes is, hiszen a szocialista realizmus alkotói módszerének fő alkotási módszerré fejlesztése társadalmi rendünk ideológiai velejárója, követelménye. Ezt a céltudatos művelődés- és művészetpolitikát látjuk tehát érvényesülni könyvkiadói gyakorlatunkban, így Demény ily sűrű megjelentetésében is. Ami a költői értékekben rejlő választ illeti, erre a kötet elemzésével kívánunk felelni és egyben a többi fölmerülő problémára is, már amennyiben egy rövid ismertetés keretében erre mód és lehetőség van. A kötet címe — Életforma — nagyon pregnánsan utal mondanivalójára. Többet árul el a lényegéből, mint maga a címadó vers, amely az élet mindennapi robotjának és az írói vágyálmok fanyar kontrasztjának feloldhatatlan megélését modellezi. Az Életforma nemcsak az író életformájának paradoxonáról beszél, hanem kissé mindannyiunkéról is más-más vetületben. Egy költő ötödik kötete megjelenésekor már talán megkockáztathatja ars poeticájának azt a megfogalmazását, aminőt annak idején József Attila tett, hogy ti. „költő vagyok, mit érdekel a költészet maga”, vagy ahogy Demény mondja kötete első versében, a Jobb lett volná- ban: „Kérdeztél, halld a válaszom: Ezerkilencszázötvenötben úgy döntöttem, költő leszek, mivel semmihez sem értettem.” Ars poeticájának ez az indokolása csúfondárosan hangzik, s valamikor egyenesen sértésszámba ment. (A népi írókat aposztrofálták és gúnyolták így és ezzel a Horthy-rendszerben a polgári szép- lelkek és mindentudó esztéták.) A költőnek ez az önleleplező vallomása ellentmond a poéta nascitur tradicionális elvének is, mert amaz ellenében a poéta fio elvét fogalmazza meg. S talán igaza is van ebben, mert a maibb, modernebb költő-felfogásunknak a poéta fio elve pszichológiailag is jobban megfelel, mint 145
