Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 1. szám - SZEMLE - Palkó István: Demény Ottó: Életforma

A negyvenedik évében járó költőnek a jelen kötete, az Életforma éppen az ötö­dik megjelent munkája. Tíz évvel ezelőtt 1958-ban jelent meg a Magvetőnél Virág utca, ugyanitt 1960-ban A legszebb kor, a Szépirodalminál 1963-ban a Szigorú hétfő és ugyancsak a Szépirodalminál 1966-ban az Örömöt, könnyű álmot című kötete, s most 1968-ban az Életforma. Az elmúlt tíz év öt kötetet termett szinte szabályos kétévenkénti ciklusokban. Mű­veinek időrendi áttekintését nem öncélú adatolásnak szánjuk, hanem költői fejlő­désmenete fontos tényezőjének. Kérdés: mit jelent az Életforma az előzőkhöz ké­pest, mutat-e belső érést a költőben, hoz-e tapintható gazdagodást tartalomban és formában, írói magatartása, állásfoglalása milyen eszmerendszertől határzódik meg? Mind megannyi izgalmas kérdés, mely a kritikai számvetés mérlegén választ vár­hat. Ha a költő ötszöri könyvbeni megje­lenését nézzük e viszonylag rövid 10 éves időszakaszban, akkor azt látjuk, hogy De- mény a középkorú szocialista költőnem­zedék egyik legtermékenyebb és publikált képviselője. Publikációs gazdagságát és lehetőségét igazában akkor ítélhetjük meg méreteiben, ha viszonylatba állítjuk költőnemzedékének más tagjaival, akik közül sokan nagyjából azonos költői rang­ban, képességekkel, tehetséggel, nála jó­val nagyobb időközzel csupán egy-két kö­tetig jutottak el, sőt néha egyig sem. Ez az összevetés világosan mutatja Demény különleges helyzetét a megjelentetés me­zőnyében, és a kevés kötetűek irigylendő példájává teszi is egyben. Többen joggal vetik föl a kérdést: ér­demel-e ilyen mérvű publicitást a költő? Költészetének társadalmi érdeke fedezi-e a ráfordítást? Privilegizáltnak látszó meg­jelentetése arányban áll-e alkotói zseni­jével? A fölmerülő kérdésekre a válasz részben költői értékeiben kereshető és található meg, részben pedig művészet­politikai koncepciónkban. E koncepció szerint művészetünket — benne az iro­dalmat is — a hármas TTT-elve alapján kell megítélnünk. Az első T = támogat­juk, a második T = tűrjük, s a harmadik T = tagadjuk elvét és gyakorlatát jelenti. Demény, mint szocialista eszmeiségű író az első kategóriába tartozik, élvezi tehát művészetpolitikánk támogatási elvét Demény Ottó: Életforma és kiadói gyakorlatát, s ez biztosítja rendszeres és gyakori megjelentetését. Ez természetes is, hiszen a szocialista realiz­mus alkotói módszerének fő alkotási mód­szerré fejlesztése társadalmi rendünk ideológiai velejárója, követelménye. Ezt a céltudatos művelődés- és művészet­politikát látjuk tehát érvényesülni könyv­kiadói gyakorlatunkban, így Demény ily sűrű megjelentetésében is. Ami a költői értékekben rejlő választ illeti, erre a kötet elemzésével kívánunk felelni és egyben a többi fölmerülő prob­lémára is, már amennyiben egy rövid ismertetés keretében erre mód és lehető­ség van. A kötet címe — Életforma — nagyon pregnánsan utal mondanivalójára. Töb­bet árul el a lényegéből, mint maga a címadó vers, amely az élet mindennapi robotjának és az írói vágyálmok fanyar kontrasztjának feloldhatatlan megélését modellezi. Az Életforma nemcsak az író életformájának paradoxonáról beszél, ha­nem kissé mindannyiunkéról is más-más vetületben. Egy költő ötödik kötete megjelenése­kor már talán megkockáztathatja ars poeticájának azt a megfogalmazását, aminőt annak idején József Attila tett, hogy ti. „költő vagyok, mit érdekel a köl­tészet maga”, vagy ahogy Demény mondja kötete első versében, a Jobb lett volná- ban: „Kérdeztél, halld a válaszom: Ezerkilencszázötvenötben úgy döntöttem, költő leszek, mivel semmihez sem értettem.” Ars poeticájának ez az indokolása csúfondárosan hangzik, s valamikor egye­nesen sértésszámba ment. (A népi írókat aposztrofálták és gúnyolták így és ezzel a Horthy-rendszerben a polgári szép- lelkek és mindentudó esztéták.) A költő­nek ez az önleleplező vallomása ellent­mond a poéta nascitur tradicionális elvé­nek is, mert amaz ellenében a poéta fio elvét fogalmazza meg. S talán igaza is van ebben, mert a maibb, modernebb költő-felfogásunknak a poéta fio elve pszichológiailag is jobban megfelel, mint 145

Next

/
Thumbnails
Contents