Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Csikós József: A kirakatban

A kirakatban

Megyünk a piacra. Kezemben nagy, fonott kosár, az aljában, néhány hatalmas méretű vérvörös paprika. A félig civil, félig egyenruha öltözékemre rácsodálkoznak a kofák. Tolakodunk, kerülgetjük egymást, igazi keleti hangulatban. Az áruk egyformák minden standnál, mégis van némi különbség az árak között. Hagymát, dinnyét, télikörtét vásárolunk.

—• Tudod, ott szemben velünk, a kirakatban lakott egy idős házaspár —- mondja Zsuzsa.

— És?...

— Az asszony régóta kórházban volt már. Ügy mondták, gyógyíthatatlan beteg.

_ . . . ?

— A férje egyik reggelre öngyilkos lett. Kinyitotta a gázcsapot. Mentők jöttek. Nyomozók. Elvitték.

*

Minden reggel a felcsapódó rács érdekes zajára ébredtünk. Tudod, nekünk a fülünkbe csöngethet hat vekker, akkor is alszunk tovább. De amikor az idős ember felhúzta lakásuk rácsait, mindig megébredtünk.

Tavasszal csodálatos reggelek voltak.

A hatalmas üvegeken, amiket az asszony tisztán tartott, csak úgy záporozott be a fény és óriás árnyékrácsokat rajzolt a falakra. Ez már nem volt olyan szép, de jött az idős ember, hosszú kampós botjával, felcsapta a rácsot és eltűnt az árnyék, csak az esküvői kép, néhány megsárgult fotográfia keretben, meg egy szalmafonat maradt a falon.

Az üzlet valami rőfösé lehetett azelőtt és bizonyára jól ment. A háború után nem tért vissza a rőfös, a vásznai szerteszét tekeregtek, omlottak, s ki tudja, hány férfi, nő és gyermek viselte el a hosszú, hosszú langolszövet és kínai selyem métereit.

Ök ketten pedig beköltöztek a kirakatba. Lehettek gyermekeik, pontosan azonban nem tudni. Idősek voltak, a postás csak egyszer járt hozzájuk minden hónapban, amikor a nyugdíjat vitte. Szépen éltek. Boldogságboltmak hívtuk a kirakatot. S gyakran tréfálkoztunk: — Kérek tíz deka boldogságot! — Lehet egy kicsivel több? — Igen, tessék csak hagyni.

— Tudja, kis fiatalasszony, olyan kevés ma a boldog ember. Ugye maguk boldogok? — Az asszony megsimította ezüstősz haját és hozzátette: — Üj- krumpiit főzök, lecsókolbásszal, kovászos uborkával, mert az uram szereti. Aztán elmegyünk az állatkertbe, mert csak két forintot kell fizetni és annyi vidámat látunk ott. Az uram az oroszlánokat kedveli, én meg a kismackókat nézem szívesen.

Mindenki lenézte őket a környéken. A kirakatjuk miatt. A suhancok éjjel nagy cédulákat akasztottak a rácsokra: Leltár miatt zárva! A finnyásabb járókelők elkerülték, a szemérmesebbek elfordították a fejüket, ha nyitva volt az ajtó, nehogy be kelljen pillantani. A kíváncsiskodók a modem 'bérházak erkélyeire könyököltek házikabátban, munka után vagy vasárnap délelőtt és titkolt pillantásokat eresztettek a kirakat két lakója felé. Egyszer valaki a hecc kedvéért odapiszkított a lépcsőre. Reggel az idős ember szomorú haraggal takarította el.

139