Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Érsekújváry Lajos: Egy Pálma László kézirat
de mind azonos címmel, szerkesztéssel és célkitűzéssel lát immár hatodik éve napvilágot, de facto nyugodtan sorolhatjuk addig is a folyóiratok közé, amíg a kiadó megyék de jure is rendezik folyóirattá válását. JEGYZETEK 1. Az illegálisan kiadott lapot 1955-ben találták meg a szombathelyi állami levéltárban. A szerkesztőről, M:sznil Viktor báróról tudjuk, hogy 1840-ben a főrendi ház ellenzékéhez tartozott. Előbb Vas megye jegyzője volt, majd Moson megye alispánja lett. A szabadság- harc iránti lelkesedését azzal is bizonyította, hogy a vasi honvédek zászlaját felesége avatta és díszítette elsőnek szalagjával. 2. Krajeyszky Gizella—Takács Miklós: Vas megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1777-1963. Szombathely, 1964. 112 1. 3. Vö.: Smidt Lajos: Ismeretlen Vas megyei hírlapok. — Vasi Szemle, 1967. 2. sz. 253—256. i. 4. Az első szám felelős szerkesztője Kovács József, kiadója pedig Beznicza József. Kovács Józsefet Horváth János, őt pedig Andrássy Górnia váltotta fel. — Kovács József 1896—1903 között a szombathelyi Pohl-gépgyárban dolgozott. A Tanácsköztársaság idején a megyei direktórium tagja, majd elnöke. Az ellenforradalom 18 havi börtönre ítélte. 1945-ben Vas megye alispánja lett. 1948-ban 74 éves korában ment nyugdíjba. 1949-ben halt meg. 5. Bárdosi Németh János: Levél az ,,írott Kő”-ről K. E.-nek. Vasi élet és irodalom. Szombathely, 1957.184. 1. — A folyóiratot értékeli és méltatja Tüskés Tibor: Az ,,írott Kő” (1936-37). = Vasi Szemle, 1963. II. köt. 108-115. 1. 6. „Tíz éves a Vasmegye”. = Vasmegye, 1955. április 3. Az évforduló alkalmából írt méltatás a Szabad Vasmegye első számának megjelenését április 3-ra teszi. Ez tévedés, meri az I. évfolyam 1. szám április 9-i dátumot mutat. Nem írt magának sírverset. Halálról sem dalolt még. Az életet énekelte, a világot, melybe beleölelte magát. Vagy a világot ölelte magához? Nem volt ideje. Viharos szél sodorta el és oltotta ki lángját az ausztriai úton . . . akkor . . . 1945-ben. Nemrég még itt járt, karját ölelésre nyújtotta az emberek felé, s szivében nőtt dalokat hintett szerte. Nemrég még élt, s beszélt: ma már alig emlegetjük. Pedig nagynak indult. „Gulliver jár közöttünk. . . . aki ha kinyúl a kezével, kézbe kapja a holdat, melegíti tenyerét a téli nap közvetlen közelében, akinek a tenger csak a térdéig ér, ha belelép, s széles vállára ráfér a világ valamennyi repülőgépe” írja róla Marék Antal.1 Életében méltatták, nekrológot nem írtak róla. Időnkint előkerül még egy-két verse, s nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a talált kincset elszórhassuk. íme gyűjteményem2 egyik Pálma László verse. Egyszerű papírlapra ceruzával majdhogynem firkált sorok: ÉRSEKÜJVÁRY LAJOS 121 Egy Pálma László kézirat
