Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - Mai szlovén költők (Szily Ernő fordításai) - Ciril Zlobec: Este

Harmatcsepp így nem szikrázik, Csillagok sem ragyoghatnak Ilyen fénnyel, a magok sem Tüzelnek a rozskalászban.

így csak a könny, a könny csillog: A bánatos anya könnye. Messze-messze idegenből Kristálykönnye csilingelget.

Hollósereg fönt kereng már. Szárnyuk koromnál setétebb! Hangjuk vészes s eltakarják A vöröslő napkorongot.

Hollósereg fönt kereng már, Hollósereg kavarogva Lecsap a zöld sírhalomra S fölfalja a tiszta könnyet.

Füves halom a tisztáson.

.4 szeretett gyermek sírja.

Hallgatag menny lehajol rá, Sötét-csendes erdő-mélyen.

Ciril Zlobec: ESTE

Az utak mind megrövidültek: kifutottak és visszatértek az otthon küszöbére.

Egész világot zsugorít magában a meggyújtott mécses szövétneke.

A szalmazsák zsenge pázsitok illatát szórja

s az asszony, mint odakünn a föld áhítozik esőre — szomjazik szerelemre.