Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - Meto Jovanovski: A kékruhás ember (elbeszélés, ford.: Csuka Zoltán)
Az ajtó kinyílt, mikor azonban a kékruhás már épp fel akart szállni, elébe toppant a gúnyos tekintetű fiatalember, hogy megelőzze. Már-már fel is szállt volna, de a kékruhás akkor elébe tartotta a karját, a mögötte álló első paraszthoz fordult és határozottan rászólt: — Tessék felszállni, kérem! A paraszt egészen elhűlt a csodálkozástól, egy pillanatig tétovázott, de az újabb felszólításra megindult. Mögötte a többiek. A kékruhás pedig még mindig a pökhendi fiatalember előtt tartotta a karját. Az meghökkent, egy pillanatig tétovázott, mitévő legyen, de aztán türelmesen várt, eközben tekintete a kórház felé kalandozott, ahonnan nagysietve két fehérköpenyes ember közeledett. Az utasok lassanként felszálltak. Utolsónak egy öregember maradt, akit a kékruhás ember még felsegített. Most már maga is fel akart szállni, miközben szemrehányó pillantást vetett a gúnyos mosolyú fiatalemberre, ebben a pillanatban azonban már ott is volt a kórház két fehérköpenyes embere és karon- fogta. A kékruhás visszafordult, s midőn észrevette a két fehérköpenyest, nyugodt hangon megkérdezte: — Valami baj van? Az egyik fehérköpenyes, aki a nagy sietségtől szinte lihegett, csak bólintott és egészen halkan így szólt: — Igen. — Jó, hogy még idejében jöttek — mondta a kékruhás és visszahúzta lábát a kocsi lépcsőjéről. A fiatalember még egyszer gúnyos és elégedett pillantást vetett rá, aztán felszállt. — Ó, micsoda egy ember! — szólalt meg valaki azok közül, akik az imént még sorban álltak. — Nagyon okos ember — mondotta egy másik. Többen, akik az imént még sorban álltak, tátott szájjal bámultak a kórház bejáratára. A két fehérköpenyes már karonfogva vezette befelé a kékruhást. A két paraszt egymást nézegette. Egyikük alig észrevehetően vállat vont. Egymáshoz húzódtak. Az autóbuszban kellemetlen csend támadt. A kalauz mintha még mindig nem fogta volna fel, mi történt. Csak akkor tért magához, amikor eszébe jutott, hogy el kell indítania a kocsit. Csengetett a sofőrnek. Fordította: Csuha Zoltán 47
