Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - Meto Jovanovski: A kékruhás ember (elbeszélés, ford.: Csuka Zoltán)
METO JOVANOVSKI A KÉKRÜHÁSEMBER Világoskék ruhája mindjárt magára vonta a járókelők figyelmét. Kihúzott derékkal, nyugodt léptekkel ment, s messze és egyenesen maga elé nézett. A járda hasadékai szinte feléje kacsintottak s észrevétlenül haladtak tova a lábai alatt, mintha az útját egyengették volna. Az utcasarkon újságot vásárolt, aztán odaállt az autóbuszmegálló táblája alá. Testtartása a gondolataiban elmerült emberről tanúskodott. A kékruhás ember pontosan a tábla alatt állt meg, amelyen ott díszelgett a 13-as szám. Csak éppen egy kissé előbbre tette egyik lábát, kezébe vette az újságot, kinyitotta és olvasni kezdte. Az utca pedig élte a maga mindennapi életét. Az emberek ide-oda járkáltak. és sokan vetettek futó pillantást a kékruhás emberre, aki roppant fegyelmezetten szinte elrév ültén állt a tábla alatt, amely az autóbusz megállóhelyét jelezte. A kórház kapujából, amely olyan volt, mint valami tátott száj, két tarisz- nyás parasztember jött ki; némán szedték a lábukat s a kékruhás ember felé közeledtek. Csodálkozó tekintettel álltak meg mellette, mintha nem is tudnák, hogy egyáltalában várakozniok kell-e. A kékruhás ember csupán diszkréten fürkésző pillantást vetett rájuk. Aztán anélkül, hogy türelmetlenségét leplezte volna, tovább folytatta az újságolvasást. Később újabb fürkésző pillantást vetett a két parasztemberre, s most már harag volt a tekintetében. Jobbjában az újságot tartva, balját a hozzá közelebb álló paraszt felé nyújtotta. Undorral megérintette a vállát, s mikor az értetlenül feléje fordult, így szólt hozzá: — A buszra várnak? ' — Ühüm! — szaladt ki egyikük száján, mialatt a másik csak most kapott észbe, hogy egyáltalán történik valami. — Akkor — mondotta a kekruhás ember — álljanak sorba! A két ember csodálkozva nézett egymásra, tekintetükkel végigmérték a kékruhást, s szemmelláthatóan nem akarták felfogni, amit hallottak, de azért mégis szót fogadtak. Szépen egymás mellé álltak a kékruhás mögött. — Ha az emberek autóbuszra várnak, egymás mögé szoktak állni, nem pedig egymás mellé — folytatta a kékruhás. A két ember egymásra nézett, de azért szótfogadott. Most mind a hárman egymás mögött, sorban álltak. A kékruhás ember lapozott egyet az újságban s tovább olvasott. Amazok pedig továbbra is mögötte álltak, meg se moccantak helyükön, de türelmetlenek és nyugtalanok voltak. Csak annyira futotta bátorságukból, hogy időnként hátulról lopva végigmérték a kékruhás embert. * * Meto Jovanovski (sz. 1928). A macedón próza egyik legtöbbet ígérő fiatal tehetsége; főleg novellákat ír. Első novelláskötete 1956-ban jelent meg, 1958-ban pedig egy humoros regénye. A jugoszláv irodalom egészében is jelentős helyet foglal el. 45
