Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - Patka László: Az önítélet inkvizíciója (vers)
Patka László: AZ ÖNÍTÉLET INKVIZÍCIÓJA Jeanne d’Arce az újkori becsületért (Rodger emlékének, aki elégette magát) Ha találsz egy utat Mely porában görnyesztőbb látomásként Izzik igája alatt Mint ama kutya a cintányérral Holdkóros gazdája miatt — mikor annyiféle szél ténfereg s ha kocsonyás ezer tű-szemükkel a földet végigbabonázzák húsvétkor tű-lángokra derül az ég Ariadne fonala a homályt szétszaggatja Ha találsz egy utat Ha találsz egy mostoha pillanatot Amit nem jajongnak be a vércsék Üzend meg a fogékony fáklyáknak Zöld gyertyák lángjaival Zuhogjanak az öregek szemébe: Tűzhalál fenyegesse játékkertjükben az egyidősöket Sárga lángok a zöld gyertyákat Feketék a piros pálmákat a meghatottság üvegkarikái nélkül Fehérek a betonbozótok terét Ahol a bölcselet elég a halálban De nem marad utána lapuló keserűség A bűvölet legiszonytatóbb csodáit lesték meg Máglyapapok máglyája ez Katonák máglyája — a felidézett máglya A képmás az elítéltek kifosztott emelvénye Sárga fekete fehér lángjában Semmivé lesz a tébolyult cintányér Aki e sok gyalázat után Nem csak hangos fájdalmával Pörköli meg szívét Talált egy utat Pernyéjét cipelő zarándokoknak Akik meghozzák a meztelenek koronás hitét
