Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 3. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Szabó Lőrinc gyermekversei

sem iskolaellenes, sokkal inkább reálisan kisiskolás fellélegzés. A gyermeköröm természetrajzát ismerő, az iskola küldetésében hivő költő verse ez: „ami rossz, elszaladt, ami jó, megmaradt” — hiszi valami fatalista optimizmussal a gyermekköltő. Az Országos eső aligha gyermekversnek készült, inkább szerencsés határeset, mint az ifjúsági irodalom legjobb művei általában. A nyelvi egyszerűség, a naiv-ámuló látás, a játékos szökés és maga a természeti téma mindenesetre gyermekverssé is avatja. Ki tudja, hányadik eső-verse a költőnek? Ki ír még ilyen pogány szépséggel vízről és égről? Remekmű. Afféle nevelő eső ez, az egész élővilág lélegzését halljuk belőle, „a létezés örömét”. Ezért fontos ez a vers és Szabó Lőrinc gyermekköltészete általában.

Négy tankönyvi versén túl (Kicsi vagyok én, A Szél meg a Nap, Falusi hangverseny, Nyitnikék) ismernünk kell gyermekverseinek ezt a két költői korszakára jellemző csoportját, s az összegyűjtött Verseiben nem, csak a Móra-kiadó válogatásában szereplőket is, amelyeknek részletes elemzésével itt nem foglalkozunk (Bőgőmasina, Rossz Picu stb.). S ismernünk kell e versek helyét Szabó Lőrinc egész világában. Az életműhöz kötő szálakat kereste ez az elemzési kísérlet is.

Cs. Nagy István

♦

MEiYBKVTÁR 0 y j U

SZNMEIT ° a

160