Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Farkas Imre: Aszály és újulás

várni rá. (Esetleg hasztalan utánajárni az -orosházi TÜZÉP-nél, mert építőanyageladás Szentetornyán nincs. Néhány kiló mészért is Orosházára kell beutazni, pedig a vert falakat évente kétszer is meszelni kell, nehogy megegye az eső és a fagy.

V. L. hatalmas, kiszáradt vályoghegy tövében téglatörmeléket lapátolt az alapárokba. Az ismerkedés nem kezdődött rosszul. Kiáltott, mire a vályog mögül már ősz hajszálakat panaszló, de fiatalos mozgású asszony jött elő sáros kézzel. Arca, járása ismerős. Kedves szemeit látva lassú mozgású ökrök, zöld dohányföldek és a szerbiántövises laposi ér emléke szakadt fel bennem. Nézett mégha tód-ottan, s ölelés helyett tiszta alsókarját tette a vállamra: „Menjünk be!” V. L. léleknyugalommal folytatta dolgát, s mondta, úgy látja, a cső ügye-baja eligazodott.

A fél óra alatt, míg Marival beszélgettünk, történelmi leckét vehettem az új-honfoglalás arányairól, mélységéről. Apja a laposi majorban dohánykertész volt, hét testvére közül a fiúk kocsisok, béresek lettek, a lányok a dohányművelést folytatták, s ha dolguk engedte, napszámba jártak. A testvérekből ma három Pesten él, törzstisztek, minisztériumi emberek, négy a faluban maradt. Mariék egyetlen fiúgyermeke értelmiségi pályán dolgozik. (Nem első alkalommal tapasztaltam, hogy a sokgyermekes családból származó szülők sem akarnak népes háztájat. Ismerek kilenctagú családot, az épségben, egészségben felcseperedett menyecskék mind harmada-negyede kenyértésztát dagasztanak, mint anyjuk annak idején. Nem szándékom országöröklési problémákat feszegetni, a legutóbbi év biztatóbb szaporodási statisztikája is inkább visszafog, mint serkent, de a tény tény marad, s előrehaladva az időben, romlik a helyzet. Anyai nagyszüleiül 11 élve született gyermekükből 8-at fölneveltek. Nem számolva a maguk pótlására szolgáló két családtaggal, személyenként 3 tiszta szaporulatnak számító embert hagytak a földön. A hátramaradó 8 örökös népességgyarapító tevékenységét hasonló számítási módszer alapján vizsgálva: a tiszta szaporulat házastársanként 1,05, s a következő, az unokái nemzedéknél már negatív előjelű az eredmény. Ma a falu összehasonlíthatatlanul több szénhidrátot, zsírt, fehérjét, szappant, papírt, textíliát, villanyáramot, motort, alkoholt, zenét, könyvet, szórakoztató és oktató műsort fogyaszt, mint történelme idején bármikor, ennek ellenére a családtervezés keretei itt is szűkreszabottak.) De visszatérve az eredeti nyomvonalra, a cső, amit Mari készörömmel felajánlott, nem felelt meg céljaimnak. Jó arra, hogy egy ártézi kútra szerelve akár hatvan méterrel is távolabbra szállítsa a vizet, de nem nyomásálló, amellett vékony is. Le kellett mondanom a szívességről.

Ferenc unokabátyámhoz indultam még aznap délután. Éppen legeltetni készült. Néhány éve nem volt juhászata a tsz-nek, 600 jerkét kísértünk most az ér füves padkáira, a Maros hajdani medrébe, s 300 anyajuh a szállás környékén maradt. Nem tudom, olvasták-e a tsz vezetői Veres Péter írásait a hasznosítat- lan legelőkről, egy bizonyos, ma már jól kamatozik a fűszálakba zárt napenergia. Húsban, gyapjúban, birkabőrben számolva majd félmillió forint legelt az eladdig csak bíbicek és nádirigók tanyájául szolgáló érben. Legeltetés közben elmondtam bátyámnak milyen gond hajtott ki hozzá. Nevetett. „Menj egyenesen az elnökhöz! Ha van, megkapod.” Mondták mások is, mentem, és szombat délután, vasárnap öntözhettünk kedvünkre.

119