Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Smidt Lajos: Egy Gyóni-plakett

SMIDT LAJOS

EGY GYÓNI-PLAKETT

Vannak írók, akiket csak koruk, kortársaik, sőt sorstársaik tudnak igazán megérteni és értékelni. Az utókor kevésbé érzi a hatást, mert élményként nem élte át azt, amiből az írások születtek.

Gyóni Géza beletartozik a magyar irodalomtörténetbe, de igazán mi értjük és értékeljük, akik kor- és részben sorstársai is voltunk.

Magam ifjú lelkesedéssel rajongtam írásaiért. Az 1920-as évek elején azért kerestem fel sógorát, dr. Szolár Ferencet, hogy a költőnek sok-sok viszontagságon át nemrég hazamentett emlékeit, szellemi kmcseit megláthassam. Nem lehetett meghatottság nélkül nézni a sok kiváló szellemi alkotást és érezni azt a baráti szeretetek mely ezeket az értékeket hazamentette.1 Írásai közül több elkallódott, megsemmisült. Ez szinte természetes. De ami megvan, az nemcsak az

első világháború ritka emléke, hanem hű tükre a költő lelkűidének is. Kezdetben még élteti a háborút, „hurrá”-t kiált neki, később a sok embertelenség láttán már elfordul tőle, sőt szembefordul vele. De ennek bővebb kivetítését idusaiban koraii halála megakadályozta.

Szeretteiben, barátaiban és tisztelőiben már akkor felvetődött a gondolat és terv, hogy hamvait haza kellene hozni. A tetemes költség előteremtésére plakettet veretnek, melynek megváltási díja is ezt a célt szolgálta volna. A cél hozta magával, hogy a plakettek előállítási költségét szűkre szabták és olcsó tombak hulladéklemezből préselték azokat. Néha a lemez oly kicsiny volt, hogy a portré sem fért rá teljesen, s így a kiemelő szerepű szegély sokszor lemaradt. Magam is sokáig válogattam a plakettek között, amíg teljesen hibátlan darabot sikerült találnom.

86