Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Irodalmunk születése

erősítik, s ezek és a csodák alapján máris boldognak, beatusnak nevezi őket, azaz közértelemben szentnek, noha még nincsenek szentté avatva. A szentek vallásos, rajongó tisztelete magyarázza a kor ereklyekultuszát; Mór 'Fülöp apáttól elken András vezeklő láncának felét, s kincsként őrzi, és a hangból, ahogyan elmondja odaajándékozását Géza hercegnek, kiérzik, mily nehezen válik meg tőle, és hogy a világi nagyúr, a trón örököse mily sóvárogva, „minden vágyakozásával eseng érte”, ezért „ nem tudja megtagadni” („petitioné ducis christia- nissimi Geyse omni desiderio michi pro ea instantis negare nequivi”). Az ereklye őrzésével és elajándékozása által maga is aktív részesévé válik a szent történetének és kultuszának. Mindez arra ösztönzi, hogy a látottakat, hallottakat, történeteket írásba foglalja, és átadja az örök emlékezetnek („que digna vide- batur esse memoria”). Röviden: a legenda az egykorú műfajból kiemelkedő, minden mozzanatában egyéni, eredeti szerzemény, mai értelemben vett írói mű, vele kezdődik irodalmunk. Mór az első magyar író.

Ez illővé teszi, hogy megkíséreljük pontosabban kideríteni, mikor vetette papírra. Elbeszéléséből nyilvánvaló, hogy a vezeklő lánc elajándékozása, vagyis Salamon és Géza pécsi időzése: 1064 áprilisa után. De tudjuk, hogy a királyi látogatáskor a templom és a püspöki rezidencia minden tartozékával együtt leégett. A helyreállítás, a templom felszerelése, a veszteségek pótlása kétségkívül hosszabb időt vett igénybe, s ezalatt a püspök idejét, gondjait, munkaerejét szükségszerűen minden másnál jobban elfoglalta. Aligha sok, ha erre egy-két esztendőt számítunk. Másfelől az agg embert a közeledő halál gondolata bizonyosan sürgette, hogy élete legfontosabb ügyét, a két szent emlékezetre méltó történetét megörökítse. Ha feltesszük, hogy a zselicszentjakabi kolostor felszentelésén jelen volt, minthogy ez a megyéspüspök részvétele nélkül nem eshetett meg, akkor az 1067. évben olyan dátumot kapunk, mely a körülmények egybevetése alapján legjobban megközelítheti a valóságot: a tűzvész okozta pusztulás helyreállítása megtörténhetett s a gyengülő aggkor végideje még nem jött el szükségszerűen. A tévedés, az eltérés a valóságtól talán egy-két esztendőre mehet előtte és utána (1066—1068), úgy hogy a szokott konvencionális formulával mondhatjuk: Mór szent Zoerard-András és Benedek legendáját 1067 körül írta. Ekkor született meg a magyar irodalom, most van tehát 900. évfordulója..

Különös, hogy senkisem figyelt fel rá.

73