Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - SZEMLE - Angyal Endre: Passuth László: Kutatóárok
só — negyvenharmadik — fejezetének elején ez a mondat áll: „Palermóval kezdem: ez volt a legtávolibb pont, majdnem elképzelhetetlenül messze — földrajzilag s lélekben is — Kolozsvártól.” Valóban, földrajzilag és lélekben nagy távolságokat futott át az író: diákfejjel élte át az első világháborút, 1918 őszén közreműködött a kolozsvári Nemzeti Tanács munkájában, látta a román királyi csapatok bevonulását, majd 1920-ban Budapesten a ^különítményesek” garázdálkodásának nyomait, 1922-ben Milanóban pedig a kibontakozó fasizmust. Találkozott a kor híres vagy hírhedt alakjaival, vagy legalább tudott róluk: IV. Károlyról és Albrecht főhercegről, Jászi Oszkárról és Kun Béláról, Pauler Ákosról és Gom- bocz Zoltánról, Ady Endréről és Gabriele d’Annunzioról, Becker Bébiről és Castiglioni Camilloról. Családtagok, tanárok, politikusok, bankemberek, magyar és olasz polgárok, iparlovagok és éjjeli pillangók egyaránt szerepelnek a könyv lapjain. A körkép, amelyet Pas- suth elénk tár, változatos és színes. Politikai kérdésekről viszonylag tartózkodással szól, hiszen 1919-ben még Kolozsvárott volt, a proletárdiktatúrát közelről nem láthatta, IV. Károly király visszatérési kísérleteinek sem volt szemtanúja, csupán kortársa, a milánói banktisztviselőség éveiben (1921—192.3) pedig még nem lehetett felmérni Mussolini hatalomrajutásának igazi jelentőségét. Mégis, milyen sokat mondanak azok a részletek is, ahol a milánói fasiszták agresszív fellépését mutatja be, vagy ahol a IV. Károly-párti Rakovszky miniszter szavaival így aposztrofálja Horthy Miklóst és Bethlen Istvánt: „Ha nem adod át azonnal a hatalmat, együtt fogtok lógni a tengerésszel”. Ezek és hasonló részietek a kortörténet kutatójának is sokat adnák E sorok írója tizenöt évvel fiatalabb Passuthnál, de gyerek- és diákfejjel még sokat látott abból a világból, amelyet a Kutatóárok szerzője felidéz. A nagy- kanizsai piarista gimnázium rendje még 1926-ban is olyan volt, mint a kolozsvárié 1916-ban, egyik felvidéki rokonunk a Passuthtól remekül ábrázolt „régi Sáros” atmoszférájából is hozott magából valamit, s 1942-ben és 1943-ban jártunk Kolozsvárott, sőt Kolozs-Sósfür- dőn is. Az ambiente, amelyet Passuth evokál, kissé még minket is körülvett. Hallottuk diák-korunkban Majláth püspököt az ifjúsághoz szólni — olyan volt ő valóban, mint ahogy Passuth bemutatja —, hallottük az egyetem padjaiban Gomboez Zoltánt, láttuk olasz színpadon Ermete Zacconit. Tua rés agitur — a te dolgaidról esik szó —: ez volt az érzésünk a könyv számos részletének olvasásakor. Borsos Miklós — Passuth barátja és tihanyi szomszédja — készítette a könyv borítólapját és kötését: értékes, színvonalas munka. Az előtétlap pedig felsorolja a szerző megjelent műveit: tizenkilenc regényt és egy tanulmánygyűjteményt. Nem tudjuk, gondolt-e Passuth arra, hogy kiadatja egyszer a kötetben gyakran emlegetett zsengéit: a ,,szecesz- sziós” verseket, a Milánó című regényt és egyéb munkákat. Azt hisszük, nem volna érdektelen dolog ezeket a műveket olvasni, hogy tanúivá lehessünk, mint vált íróvá a fiatal Passuth, mint alakult ki az az emberi-művészi ente- lecheia, amelyet Passuth László neve jelez nagyszámú, lelkes olvasótábora számára. Kétségtelen, hogy Passuth mai irodalmi életünk egyik legszínesébb, leggazdagabb egyénisége: intellektuális műveltség és írói virtuozitás szerencsés ötvözete. Végül hadd vessük fel kérés formájában: adja ki egyszer 1920 óta írt esszéit, tanulmányait is, hadd olvassuk ezeket a nehezen hozzáférhető, de nyilván ugyancsak jelentős alkotásokat is összegyűjtött formában! (Szépirodalmi Könyvkiadó) Angyal Endre 159
