Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Szapudi András: Holt tőkék nyomán
vonatkozik. Eddig 160 holdon telepítettek szőlőt (olasz rizlinget, ezerjót mint íőfajtákat), s ha „minden jól megy”, meg sem állnak 300 holdig. Az együttműködő községek határai, Bider Lajos szavával élve, „hullámosak”, talaj összetételüket tekintve nem a legalkalmasabbak mezőgazdasági művelésre, szőlőtermesztő hagyományaik azonban ismertek. Munkaerőben is meglehetősen szegények ezek a gazdaságok, hiszen az új telepítésű Lenz—Moser-féle magasművelésű szőlőt is normára dolgozó munkásokkal (idegenekkel) munkáltatják meg. Az idén, csúcsidényben, hetvenen'—nyolcvanan dolgoztak naponta .a közös ültetvényen. A szőlőtelepítéssel egy időben gondoskodni kell feldolgozó és tárolóhelyről, s ehhez jó „kiindulási alap” a pannonhalmi pince. Sőt, az együttműködés példája minden bizonnyal más „sokorói” szőlőtermesztő gazdaságokat is társulásra serkent (bár így lenne!), s a központi pincészet építőinek erre már a kezdetben gondolniuk kell. Gondolnak, azaz gondoltak rá. Az első közös telepítés 1938-ban fordul termőre, addigra a tervek szerint megépítenek egy 20 000 mázsa termés befogadására képes feldolgozó üzemet, hárommillió forint költséggel. Rendbehozzák a pincét is. A legkorszerűbb technika kívántatik ide, melyet majd neves borászati szakemberek egyedi tervei szerint építenek az ősi bolthajtások alá. A költség: 6—7 millió forint. A szőlőtelepítés (250—300 holdon) körülbelül 15 millió forintba kerül, a pince, a feldolgozó üzem létesítésére, illetve korszerűsítésére pedig 10 millió forintot szánnak. Hatalmas summa. Gyümölcsözni körülbelül 1975 táján kezd ez a vállalkozás. Addigra a palackozó üzemet is szeretnék felépíteni, ha a borértékesítés módja megváltozik. Mert ha a termés 70 százalékára a jövőben is szerződési kötelezettségük lesz, nem érdemes palackozni. — Tegyük fel — mondja Stecina József —, hogy a 300 hold közös szőlő egy meglehetős esztendőben terem majd 10 000 hektoliter bort. Ennek a hetven százaléka 7000 hektó. A jelenlegi felvásárlási árakkal kalkulálva, körülbelül tíz forintot kapunk érte literenként. Az hétmillió forint. Marad 3000 hektó borunk, amit literenként, mondjuk, 20 forintért értékesíthetünk (ennyit palackozni nem érdemes), az meg hatmillió forint. A termés szabadon értékesített 30 százaléka csaknem annyit hozna a közösnek, mint a leszerződött hetven százalék. Bider Lajos az új gazdasági mechanizmust említi. —A jövőben bizonyára másként gazdálkodhatunk a borral, ezért én most eszerint-számolok. Maradjunk a tízezer hektoliteres termésnél. A jövőbeni borárakat nem tudhatom, ezért ne számítsunk többet, mint literjéért 20 forintot. Az összesen 20 millió forint. így mindenképpen jól járnánk. A jövedelem egy- harmada a hiteltörlesztést, egyharmada az esztendőnkénti ráfordítást fedezné, egyharmada pedig a tagoknak jutna. Azt hiszem, akkor egyik gazdaságban sem panaszolnák többé a munkaerő- hiányt. Szapudi András 132
