Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Szapudi András: Holt tőkék nyomán

Ma még annyit sem, mint tíz évvel ezelőtt. Nemes Pálné (a vincellér hét esztendeje meghalt) talán férje iránti kegyeletből 600 öl háztáji szőlőjében nagyburgundit és oportót termel. Tavaly a gyér termés miatt nem készített ugyan, de két esztendeje még volt tényői vörösbora. — Az uram tizenkilenc éves korától dolgozott a bencések pannonhalmi pincéjében, később a tényői várhegyet bízták rá. Ott laktunk a nagyburgundi és az oportói tőkék közt, melyek minden ősszel arannyal fizettek az apátságnak. A pannonhalmi pincészet szakembereinek nagy gondjuk volt erre a nyolc hold­ra, mert tudták, hogy a ráköltött pénzt sokszorosan visszaadja. Szüret után a termést Pannonhalmára szállították, és ott készítették el a tényői vörösbort. Aztán palackokba mérték, s nagy részét külföldre szállították. Különösen a kór­házak rendeltek Belőle. Ha néha kevesebb termett a szokásosnál, csak orvosi receptre mérte a pincészet is... Az uram ennek a nyolc hold szőlőnek élt... Később, hogy „Csáky szalmája” lett a „Várhegy”, csak öldöste magát miatta ... Bizony sok pénz ment pocsékba ott, tömérdek jó pénz ... „Hová lett a tényői vörös?” A kérdést most elismétlem a termelőszövetke­zeti irodában. Az elnök, Veszprémi Ferenc a hagyományos receptet jól ismeri. Hét esztendővel ezelőtt még ő is azon kevesek közé tartozott a faluban, akik „kotyvasztottak”, sőt az 1959. évi megyei borversenyen első díjat nyert tényői vörösborával. — Csak a híre maradt — mondja. — A bencések várhegyi szőlőjét negy­venkilencben vette át az első termelőszövetkezet, s attól kezdve nem gondozták hozzáértéssel. Az addig féltő gonddal ápolt tőkék alig látszottak ki a gazból, s lassan tönkrementek, ötvenkilenc után a gazdák téeszbe hozott szőlői sem ju­tottak jobb sorsra. Részben közös, részben pedig háztáji földként művelték a táblákat, gondatlanul, lelkiismeretlenül. A háztáji parcellákat évente cserél­gették, ezért művelője nem érezte magáénak a földet, kiszipolyozta a tőké­ket ... A hegyoldal, a sok burgundit, oportót látott ötszáz hold most — az elnök szavával élve — „kallódik”. A falunak van ugyan még szőlője, hat hold cse­mege, és szétszórtan mintegy 54 hold vegyes szőlő. (Ennek a húsz százaléka direkttermő.) A táblákon itt-ott emlékül látható néhány burgundi és oportó tőke is, de ezek már elöregedtek, némelyik valóban csupán emlékeztetőnek jó. Az aranyat pedig megtartja magának a hegy időtlen időkig ... Vagy mégsem? A tsz-elnök elmondja, hogy tíz hold nagyburgundi szőlőt tervez telepíteni a közös gazdaság. Ez,lesz az első lépés az aranyért. Később pedig még tööb „nyersanyagot” szeretnének termelni, hogy idővel hozzákezdhessenek a nagy­üzemi kotyvasztáshoz. Hogy a tényői vöröst se apassza el örökre a nemtörődömség. .. P annonhalma gyöngye A pince párját ritkítja, Patinás boltíveit részben hét-nyolcszáz, részben kétszáz^ ötven esztendeje rakták téglából, miután valóságos utcákat vájtak fél kilométer hosszan a hegy alá. A pincében (fölötte 15—18 méter vastag a földréteg) állandóan tíz-tizenegy Celsius fok a hőmérséklet. Ez kedvez a bornak, a sajtnak állítólag kevésbé. Az ősi pince öregebb felében ugyanis sajtot érlel a tejüzem, bár úgy hírlik, már nem sokáig. 130

Next

/
Thumbnails
Contents