Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Ágoston László: Mura menti történelem
értelmében embert, jellemet, szokásokat és kapcsolatokat formáló erőként hatnak az öreg Mura mentén. Régen is sokat, nagyon sokat dolgozott e vidéken a nép. Csak a munkájának értelme volt kevés. Régen is élt itt a többretörekvés, a paraszti verseny. De mindenki tudta, hogy időtlen időkön át a nyomor versenye, a kor farkastörvényei által rájuk kényszerített rettegő hajsza volt. Most is sok a munka. A munka, amelyet azonban széles e vidéken új rendben, új fogalmak alapján végez a falusi ember. Aki csak rövid időt tölt is e vidék falvaiban, találkozik a betonjárdákkal, csatornákkal — az évek óta folyó községfejlesztési versenyek eredményeivel, hall a semjénházi termelőszövetkezeti tagok versenyének országra szóló sikeréről, hall a molnári, tótszerdahelyi, murakereszturi szocialista traktoros- és tehenész-brigádokról. Azokról az új típusú kollektívákról, amelyekről a megyei pártártekezleten mondta Takács Ignác, a letenyei járás kommunistáinak egyik küldötte: — „Még sok tennivalónk van ... Pártunk segítségével még sokat kell formálni dolgozóink gondolkodásmódját. Van javítanivalónk a gazdaságban is. Nem nyugodhatunk például bele abba, hogy egy liter tej takarmányköltsége 3,31, egy kiló sertéshús takarmányköltsége pedig 12,20 forint, De biztosak vagyunk abban, hogy szorgalmas tagságunk és szocialista brigádjaink segítségével ezeket is megoldjuk. Erre ígéret és biztosíték az, hogy tehenészetünk szocialista brigádjának jó munkája nyomán a tejre vonatkozó költségek a tavalyinak csaknem a felére csökkentek .. A Mura felől az alkony lopakodik. A falu felől kendőbe és meleg csizmákba, kabátokba, bújva népes asszonycsapat érkezik. — Kuzmánéék, olyan pontosak ők, mint az óra — így a főagronómus. Olyan pontosak, mint az óra ... Együtt örülnek ők egy újszülött kisborjú- nak, az elismerő szónak, a gyarapodó jószágnak, egymás örömének — már hosz- szú esztendők óta. Nincs ugyan pontos nyilvántartás róla, de nagy a valószínűsége, hogy ők a megye első női tehenész szocialista brigádja. Kuzma Istvánná, Mihovics Rémusné, Matola Istvánná, Matola Rémusné, Ribarics Józsefné, s Re- zsek Mártonná. Egy akaratú, nagy szorgalmú, egy fegyelmű, munkához szokott, szívós asszonyok valamennyien. Száz tehenet gondoznak a modern, szép istállóban. Egyre értékesebb, mind több tejet és egyre jobb borjakat adó, szép jószágokat. Egyek a munkában, de egyek ők a faluban is. Van köztük több gyerekes anya, s fiatalasszony, van nagymama és özvegy. De valamennyien egyek a szocialista cím megbecsülésében, a bátor kiállásban, a különböző falusi rendezvényeken való részvételben, s egyek egymáson, s a másokon való segítésben. Télidőben megtörténik, hogy közülük ketten is megfáznak, pihenniök kell. Dolgoznak ilyenkor egymás helyett is. Együtt hallgatják a főagronómus szakmai tanácsait, bújják a szaklapokat, figyelik, vigyázzák a gondjaikra bízott jószágokat. De nézzük tovább az új embereket formáló hétköznapok többi bizonyságát. Néhány napja történt... Gépkocsi állt meg a semjénházi termelőszövetkezet irodája előtt. Magas rangú vendégek érkeztek: dr. Dimény Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja és Tóth Lajos, a megyei pártbizottság titkára. Kádár János elvtárs ajándékát hozták a kongresszusi munkaversenyben országosan is kiemelkedő eredményeket elért termelőszövetkezetnek. Az ajándék egy nagyképernyős, legkorszerűbb televízió volt. És miért kapták? 118
