Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Ágoston László: Mura menti történelem
Tótszerdaihelyen, a modern javítótelep kovácsműhelyében erős, izmos fér«< fiák verik a vasat (patkókat készítenek a nyárra), javítják a fáradt traktor-motorokat, szerszámokat. Falusi emberek, de ízig-vérig munkások valamennyien. Motorszerelők, gépkocsivezetők, gépkezelők. A megváltozott paraszti munka bizonyító tanúi, a korszerű technika meghódítói, alkalmazói. Száz- és kétszázezer forint értékű gépekkel dolgoznak, s olyan imponáló természetességgel és maga- biztossággal, mintha örökké ezt tették volna. Pedig de fiatal még e vidéken — a megannyi új foglalkozással együtt — ez a paraszti szakma. Az itt levők, Steier Ferenc szerelő, Dobos Vilmos, az elnök fia, Rodek István kovács valamennyien az ország különböző gyáraiból tértek vissza falujukba. Ilyenkor az újságíró azt írja, hogy megtalálták a számításukat. Munkájukat, mozgásukat, szavukat figyelve—jegyezve úgy érzi az ember, hogy talán nem is ez a legfontosabb. A számításukat valóban megtalálták, de ennél sokkal többet is. A gép, a technika birtokbavételének, engedelmességre kényszerítésének semmihez sem fogható sajátos örömét. Láttam arcukon a feszült érdeklődést, s belső lelkesedést, ahogyan tanulmányozták a napokban 160 ezer forintért vásárolt új kombájnjukat, s ahogyan hallgatták-figyelték új teherautójuk motorjának zenéjét. Erről a vidékről ma már egyre kisebb számban mennek el a fiatalok. Azok közül is mind többen visszajönnek, akik elmenték egykor. Teherautókra, traktorokra ülnek, szerelők, gépészek lesznek, a paraszti munka alapvető átformálöi. Sokan itt maradnak az ország más vidékéről származó fiatalok is, kik itt teljesítettek katonai szolgálatot, vagy erre dolgoztak korábbi vállalatukkal. Császár Mihály, az egyik új teherautó sofőrje alföldi származású. A katonai szolgálat letöltése után itt alapított családot, s a tótszerdahelyi tsz tagja lett. Szaporán készülnek a patkóvasak. Izzik, szikrázik, prüszköl a kemény anyag, S mindenféle rendszerezés nélkül mesélnek a szerelők. Egy hatalmas kalapács nyelével mutatják az óriási hidroglóbuszt, amelyet 230 ezer forintért építettek. Hatásosan lehetne írni az új villasorokról, mert sok ház újjáépült e falvakban, csaknem valamennyi. A drága bútorokról, mosógépekről, a jól öltözött gyerekekről, s a Mura menti falvak közel egymilliárdos közös vagyonáról. Szépek, igazak, lelkesítőek e számok, de mégsem teljesek. Nem teljesek, mert összefüggésükben, kölcsönhatásukban, mozgásukban formálják e vidék népének életkörülményeit, anyagi viszonyait. Ugyanakkor a legbonyolultabb számok is elégtelenek, kevesek ezeknek az összefüggéseiknek, az itt élő nép szilárd létbiztonságának, elégedettségének, s optimizmusának pontos kifejezésére. De mégis kellenek a számok, mert részei, leghívebb krónikásai a szépülő hétköznapoknak ... IV. Üj, nagyablakos házakból épült utcasorok, korszerű közös majorok, modem gépek, áruházak. Egy országrész népének közös, anyagi-gazdasági érdekeit, törekvéseit kifejező bizonyító tényezők. S ezekre a közös, szocialista törekvésekre új faluerkölcs, új munkamorál, az emberi megítélés alapjaiban új rendszer épül. Más, új, szocialista értelmet és jelentést, szocialista tartalmat kap a falu, s az egész ország javára szigorúan és szívvel végzett munka. E falvakban a mindennapi élet megannyi bizonyítékát szolgáltatja, hogy a sokasodó új házak, a nagyobb jövedelmek, az új bútorok és televíziók még közelebb hozzák egymáshoz az embereket. A változó faluviszonyok, a növekvő jólét, egyetemben a nyílt és bátor politikai szóval a szó igazi 117
