Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Ágoston László: Mura menti történelem
szó. A mi egész életünk iskola, tanulás. Minden napot, órát értelmes tartalommal kell kitöltenünk. Ebbe beletartoznak az asszonyok részére szervezett ismeretterjesztő előadások, amelyeken szinte kivétel nélkül ott vannak asszonyaink, beletartozik a jó áruellátás, a nők részére szervezett politikai oktatás, de beletartozik az asszonyi munka megbecsülése és megfizetése is. A mi falunkban — én úgy érzem, ha van is még tennivaló — érdemi valóságos becsülete van az asszonyi munka mellett az asszonyok szavának is. (Molnáriban hosszú évek óta asszonyok kapják a legjobb, legszorgalmasabb termelőszövetkezeti tagnak kijáró magas kitüntetést és jutalmat. Ez idén is...) A vidék falvaiban régi hagyománya van a háromhetes téli tanfolyamnak. Budapestről, a járási székhelyről és Nagykanizsáról érkezett munkások beszélgetnek a falvakban a párt politikájáról, a IX. kongresszus útmutatásairól, a gazdaságirányítási rendszer reformjának lényegéről, életszínvonal-politikánkról, s a harmadik 5 éves tervünkről. A párt szavának tekintélyét, az őszinte érdeklődést és a jó politikai légkört tükrözi, hogy a nagy havazások, a rossz utak és a kemény fagyok ellenére is zsúfoltak esténként a művelődési házak, klubok, párthelyiségek. A kommunisták vezetésével beszélgetnek, számolnak, tervezgetnek az emberek. A pártszervezetekben érlelődnek a pártirányítás új, hatékonyabb módszerei, a segítőbb, konstruktívabb gazdasági szervező tevékenység új útjai. Molnáriban a pártszervezet javaslatára új bérezést dolgoztak ki, Tótszerdahelyen épül az új ötezer férőhelyes libahizlalda, s valamennyi szövetkezetben folyik a gépesítés. A fáradhatatlan, szüntelenül jobbra törekvő emberek kezdeményezésével, akik eddig is a legtöbbet tették a Mura menti falvak gazdasági viszonyainak sohase látott méretű átalakulásáért... III. .. . Mert e vidék anyagi, gazdasági viszonyainak átalakulása a szó igazi értelmében forradalmi méretű volt, s ilyen tempójú napjainkban is. Ezernyi határozott bizonyság. Melyiket is válassza, mit is írjon le az ember? Azt, amit dr. Nagy Lajos, a hivatását alázattal szolgáló fiatal molnári körorvos mondott, hogy a vidék falvaiban immár csak fürdőszobával építenek új házakat, hogy az utóbbi néhány évben újjáépítettek egész falurészeket, hogy kombájnokat, teherautókat, drága traktorokat vásárolnak az egykor még szegényes kis befogóval sem rendelkező falusi emberek, hogy a nyolc közös gazdaságban csaknem száz traktor dolgozik, hogy milliókat költenek évente építkezésre, hogy a leggyengébb hónapban is meghaladja a 2 millió forintot a vidék boltjainak, áruházainak forgalma, hogy idős tehenészek és fiatal kovácsok olyan természetességgel beszélnek a hidroglóbuszról, az antibiotikumról, a lóerőről és a milliókról, mint valaha a magas adóról, vagy a gyenge esztendőről.... De az új anyagi, gazdasági viszonyokról beszélnek itt mások is. Molnáriban mondja a termelőszövetkezet főkönyvelője: — Eredményes, jó évet zártunk. A munkaegység értéke a tervezett 22 forinttal szemben meghaladja a 29-et. Szövetkezetünknek 121 dolgozó tagja van. Csupán a közösből származó jövedelem, a készpénzért fizetett állattenyésztő brigádok részesedését is figyelembe véve meghaladja az 1,7 millió forintot. Néhány évvel ezelőtt csak a készpénzfizetést hajtogatták az emberek. Most az állattenyésztés után a növénytermesztésben is ezt akarjuk bevezetni. Nem lesz könnyű. Mert biztos, jó pénz az embereknek a munkaegység is. 116
