Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Ágoston László: Mura menti történelem
megmutatkozik az emberek fegyelmén, érdeklődésén, a falvak külső képén, s a közös mezők jövedelmén. Csinos fiatalasszony Vargovics Istvánná, a semjénházi tanács titkára. Ezt mondja: — Négy év nem nagy idő, s ha visszagondolunk erre a legutóbbi négy évre, mégis mennyi minden történt! Nagyot fejlődött a tsz, ezen túlmenően járdákat, s három pedagóguslakást építettünk. Amit én a legfontosabbnak tartok, mégis az, hogy segítőbbek, jobbak lettek az emberek. Nyolcadik éve vagyok tanácstitkár, le tudom mérni mit fejlődött egységben, kezdeményezőkészségben, s kiállásban is a mi falunk lakossága. * Igen, rövid néhány év és mennyi minden történt... A nyitott szemmel járó, látó ember észreveszi ezt. És a Mura mentén ilyen emberek írják falvaife történetét. Türelmes, de céltudatos emberek ... II. ... És közülük is — helytállásban, egységben és akaratban a legerősebbek a kommunisták. Ott voltak, harcoltak, bátorítottak — a háború romjain — az élet elindításánál, a befogó, vetőmag és szerszám nélkül maradt falvakban a fáradt, riadt lakosság talpraállításánál, a földek kiosztásánál, a néphatalom helyi szerveinek, a tanácsoknak létrehozásánál, új termelési kultúrák meghonosításánál, az első szövetkezetek szervezésénél. Ott voltak mindenütt, ahol tenni, merni, harcolni kellett. Bátorítottak, vitatkoztak, tanítottak. És ott vannak ma is. A Muravidék falvaiban mintegy száz kommunista tevékenykedik. Elismert, tekintélyes emberek valamennyien. Munkájuk, kezdeményező, okosító szavuk ott van a szilárduló közös gazdaságokban, az újjászülető emberi kapcsolatokban, a kulturáltabb, igényesebb közéletben. Olyan kiváló harcosai dolgoznak itt a pártnak, mint Takács Ignác tótszerdahelyi párttitkár, Cziceli József molnári brigádvezető, a tótszerdahelyi traktorosok, s még folytathatnánk. Megannyi tény bizonyítja, hogy a gazdasági, kulturális viszonyokban bekövetkezett nagyarányú változásokat mindenekelőtt a pártszervezetek megerősödése, a bátrabb és hatékonyobb politikai munka eredményezte. Tótszerdahelyen például a közös gazdaság gyorsiramú fejlődésének egyik alapvető tényezője, hogy a pártszervezet néhány év alatt a járás egyik legerősebb kommunista kollektívájává fejlődött. Számos olyan különböző posztokon álló vezető dolgozik a járás falvaiban, aki a tótszerdahelyi pártszervezetben nevelkedett. Közéjük tartozik Svélecz Jánosné, a molnári termelőszövetkezet talpraesett főkönyvelője. Huszonnégy éves, húsz éves kora óta tagja a pártnak, tagja a járási pártbizottságnak, a járás kommunistáinak megbízásából küldött volt a megyei pártértekezleten. Ő mondja: — Egyszerre három Mura menti falu is a hazám. Igazából tótszentmártoni vagyok, ott lakom a férjemmel és a kislányommal. Az általános iskola elvégzése után azonban a szomszédos Szerdahelyre kerültem, a tsz-be segédkönyvelőnek. Ebben a szövetkezetben a legodaadóbb, legbátrabb, legtekintélyesebb emberek a kommunisták voltak. Ezt lehetetlenség nem észrevenni. Mi, fiatalok ott nevelkedtünk. Szép, jó érzés dolgozni, küzdeni az emberekért, megtanulni sohase félni a nehéztől, a látszatra népszerűtlentől. Itt a molnári tsz-ben főkönyvelő vagyok, mérlegképes könyvelői tanfolyamra járok, a pártszervezetben pedig az asszonyok közötti politikai nevelőmunkával foglalkozom. De ne tessék ezt leírni, ez így túl szárazon, túl élettelenül hangzik. Valójában nem is „foglalkozásról” van 115
