Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Ágoston László: Mura menti történelem
Mura menti történelem Nevulicá — így nevezik Tótszentmártonban azt az utcát, amelyik olyan rövid, hogy nem is utca. Itt laktak a falu legszegényebb emberei... A legszegényebbek, akiktől semmivel sem voltak gazdagabbak a pod vrti-iek és a melinszka vulicaiak. Sem a dombok közé szorult Petriventén, sem a vasúttal is rendelkező Murakereszturon. A városból jövő elegáns autóbuszról leszálló fiatalokat kérdezem: honnan ered, mit tartalmaz a név, hogy Nevulicá?... Senki sem tudja. — Talán valaki, idősebbet kellene megkérdezni — mondja valamelyikük segítőkészen. Talán a legidősebbek! Mert a mai nemzedék számára a Nevulicá régi jelentése, tartalma, lakossága egyszer és mindenkorra eltűnt. Űj emberi viszonylatokat, fogalmakat, szakmákat teremtő új rend, új gazdagodó, értelmes élet bontakozott ki az elmúlt két évtized alatt a vén Mura mentén. E vidéken is, mint szerte az országban, egyszerű dolgozó emberek állnak a tanácsok, termelőszövetkezetek, népfrontbizottságok, földművesszövetkezetek élén. Nehéz, küzdelmes feladatokat oldottak meg, megannyi gerincpróbáló vállalkozásban nőtt tapasztalatuk, fokozódott felkészültségük. Együtt dolgoztak a falvak népével, s együtt tanulták, s együtt tanulják ma is a vezetés, a népi hatalom gyakorlásának tudományát. Ennek a szüntelen törekvéssel, jobbító türelmetlenséggel, tanítással és tanulással teli időszaknak az egyenes következménye, hogy van e vidéknek tábornok szülöttje, vezérigazgatója és még számos magas állami és gazdasági poszton szolgáló elszármazottja. És vannak egyetemet, főiskolát végzett agronómusai, tanárai, főkönyvelői, akik a napi munkák megannyi gondja mellett szerezték meg diplomájukat, s olyanok is, akik iskoláik elvégzése után városról tértek vissza falujukba. Ezek jelzik itt a legszembetűnőbben a társadalmi viszonyokban beállt változásokat. Mintegy nyolcezer ember írja, alkotja, formálja e vidék új történetét. Tudatosan, értve, akarva éli a szocialista jelent. Az alapjaiban megváltozott újat jelenti, egyebek között azt, hogy az egykori sommásból lett Dobos Rémus áll a csaknem háromezerholdas tótszerdahelyi szövetkezet élén, Svélecz Jánosné Molnáriban főkönyvelő, Vargovics Istvánná pedig a semjén'házi tanács titkára és még sorolhatnánk. Idevalósi emberek valamennyien. A megváltozott újat, a falvak légkörének, atmoszférájának, politikai és közéleti érdeklődésének azt a mély átalakulását fejezik ki azok az értő és közös erőfeszítések, az a bátor kezdeményezőkészség is, amelyeket az itt élő emberek tesznek — falvaikért. E sorok írója járt Semjénházán, Tótszentmártonban, Bajosán, Tótszerdahelyen tanácsülésen, pártnapon, téli tanfolyamon, pártoktatáson, közgyűlésen stb. Egyszerre magával ragadó és megható az a hozzáértés és ügyszeretet, ahogy harminc éves falusi asszonyok beszélnek a munkaversenyről és a bölcsődéről, hetvenéves öregemberek a községfejlesztésről, idős nénik a színházról, s a televízióról. Csupán az elmúlt négy évben több száz javaslatot tettek a szövetkezeti köz-’ gyűléseken, tanácsüléseken. Sokasodott a jó javaslat, szilárdult az alkotó demokratizmus, magasabb szintre emelkedett a szocialista közakarat. És ez egyaránt i. 114
