Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Pozsgai Zoltán: Két nap Takácsi egén
részért akar dolgozni! Megengedjük, ne engedjük? Nehéz, mindenképpen nehéz .. — És részért szívesen dolgoznának a szövetkezeti tagok? — Ügy mondják. Hogy rész kellene, természetben! IV. A részes a harmadik fizetési irány Takácsiban. A harmadik „széljárás”, amely 1965-ben már erős. Ebbe már beleharsogja a tagság egy új elnök és vezetőség iránti igényét is. Hogy „le Pápaival, az elnökkel!” Nem fizet és még goromba is./(Közben egy ideiglenes elnököt, több vezetőségi tagot menesztettek.) Kevés az osztalék, főképpen a természetbeli és bizonytalanul hullámzó, nem tudni soha, hogy az év végére mi gyűlik egybe, egyáltalán marad-e valami a tagoknak, összecsapott a tagság meg a vezetőség, a járási vezetők is „belenyúltak” az ügybe a szövetkezeti vezetők mellett. Egy Horváth nevű szövetkezeti paraszt (nem a mai elnök, nem is rokona) verte az asztalt. „Mit képzelnek? Most már mindent csak pénzben akarnak kifizetni! Azt hiszik, hogy a háztáji tehén forinttal is jóllakik? Természetben részért kaszálunk, kapálunk. Abból lesz a háztáji tehénnek széna, kukorica! Vagy minden háztáji tehén helyett vegyünk kecskét? Már úgyis van vagy százhúsz a faluban! Hogyan lehet az őstermelőtől a terményt sajnálni? Megbánják azt sokan, ha a paraszt csak veszi a búzát, a szénát, meg a kukoricát.” Az elnök mást mondott, a járás is: — Nézze: a mezőgazdasági termelés nőtt, nagy baj nem lehet. •—• Igaz, nőtt. De mennyire — mondta amaz. — De az nem minden! — Ha hazaviszik a szénát, kukoricát, mit adunk a közös jószágnak? — No és mit adunk nekik, ha sok marad a mezőn? — Ne beszéljünk így. A részes nincs előírva és kész! De, írták már a lapok, hogy nem kell mindenhol, minden körülmények között kifogásolni a részest. Hamarosan azt is írták, hogy „ ... ahol előmozdítja a munkát, növeli a tagság jövedelmét, élni kell ezzel az ösztönző lehetőséggel”. A takácsi paraszt mind olvasta. És vitatkozott tovább: „Nem csak a háztáji állatok miatt kapaszkodunk a természetbeni juttatásokért. Azaz a részért. Másért is. Ami terem, annak kétféle ára van. Állami és szabadpiaci. Ha terményben érkezik hozzánk a részesedés, akkor szabadpiaci ára, értéke van. Ami több. Egy mázsa búzánál ez negyven—ötven forint többlet. (Ha természetben kapják, s nem az állami árát). És ha részként elvisszük a mezőről, amiben megegyeztünk, akkor azt a részt már nem terheli se irodaköltség, se hitel, se egyéb. Emiatt kétszer annyit is ér nekünk a kivitt rész, mint ami a közösből zárszámadáskor jut.” Az elnök értette mindezt. Ám személyes érdekei őt nem a részes felé ösztönözték. Neki havi megállapított munkaegysége volt, amit beszoroztak egy-egy munkaegység értékével, azaz 30—40 forinttal. Ha a tagok részt kapnak, akkor megnő a járandóságuk, ellenben lecsökken az egy-egy munkaegységre jutó érték, hiszen a részként kiadott termény nem kerül a közös „bödönbe”. De a tagok a vezetők elé nyújtogatták az újságokat, amelyek már nem kifogásolták a részest. És ezzel új fázis kezdődött, új szél győzött. 100
