Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szíj Rezső: Az én könyvtáram

vételével valamennyi megvan. Ami hiányzik, Csokonai a Csókok könyve — azt még nem is láttam, még az Országos Széchenyi Könyvtárból is hiányzott, amikor ismételten kerestem. Ezzel nem azt mondom, hogy egyéb Tevan könyv nincs a birtokomban, vagy nem érdekel. Sőt, hogy is ne venném meg szívesen az adandó első alkalommal A tegnapok ködlovagjai c. Krúdy könyvet éppen Tevan kiadásában. De mondom, Tevanból nem törekedtem teljességre úgy, mint Knerből és az Amicusból s még néhány amatőr kiadóból. Ezzel már önkéntelenül bizonyos szempontokat árultam el a gyűjtést illetően még bibliofil vonatkozásban is. Valóban: Knerék minden kiadványa tipográfiai érték, a kezdet kevésbé sikerült alkotásai éppúgy, mint az utolsó évtized egyhangúan puritán könyvei. Ezeket tehát elsősorban nyomdai tökéletességük és tanulságaik miatt gyűjtöttem. Az Amicus kiadványokat inkább a könyvformálásban alkalmazott merészebb művészi elveik és gyakorlatuk miatt. Reiter Lászlóhoz fűződnek az Amicus legszebb kiadványai, holott ő nagyon gyakran nem is szólt bele, hogyan formálják meg a készülő könyvet. Remek kiadványok születtek így, elég utalnom Keleti Arthur három könyvére, a Pax vobiscumra, Az angyali üdvözletre s A szépreményű Goethe úrra.

Ezen a ponton említenem kell a két világháború közötti bibliofil könyvkiadás szép teljesítményeit. Népünk ebben is megmutatta élni akarását és tudását. Az infláció adta szörnyű nehézségek ellenére az 1920-as években szinte máról holnapra tucatjával születtek a bibliofil kiadók és kiadványok. Aztán a korszak végén, az 1930-as évek közepétől ismét. A 20-as évek elején Kner és Tevan mellett az Amicus, Kellner, Rózsavölgyi, Genius, Sacelláry csak pár név abból a több mint százhúsz kiadóból, akiknek bibliofil kiadványait — a szebbjét — igyekeztem megszerezni. Majdnem teljes a Magyar Bibliofil Társaság kiadványsorozata s nem sok hiányzik az Amicus kiadványaiból sem. A korszak végéről a Hungária amatőrkönyvek hiánytalanul sorakoznak könyvtáram polcain, a Nyugat számozott kiadású könyveivel és az Ars Hungarica köteteivel együtt. Különben a Nyugat fénykorának ama kiadványait külön is gyűjtöm, amelyeknek fedélrajzait Falus Elek, Kozma Lajos és Lesznai Anna tervezte (számos Ady kötetét is). Erről különben külön tanulmányban számoltam be a Művészettörténeti Értesítő 1963. évf.-ban.

Itt meg kell jegyeznem, hogy az alacsony példányszámok engem nem nagyon érdekelnek, mert tudom, mennyi szélhámosság fűződik a számozásukhoz. A kiadók az első, vagy akár a második, harmadik stb. számúból is írtak többet, mert ezekért a gyanútlan vagy a sznob gyűjtő többet fizetett s ezért alacsony számozással több példány is található. Pedig, ha a kivitel ugyanaz, nincs jelentősége annak, hogy a számozott példányok közül az 1-es, vagy akár a 25-ös példány van-e a gyűjtő birtokában. Legfeljebb az utóbbiról bizonyosabb, hogy azzal a számozással csak az az egy került belőle forgalomba.

Persze, azért nem tagadom, hogy nem tiltakozom az 1-gyel, vagy 2-vel számozott példány ellen sem. De legszívesebben veszem, ha névre szólóan készült könyvet találok, vagy éppen dedikáltat. Ez a legbiztosabb.

Van birtokomban néhány egy példányban készült könyv is. Az így nevezett könyvek a megrendelő fél részére valóban csak egyetlen példányban készültek, de maradt fenn belőlük néhány ún. műszaki vagy házi példány is, a nyomda — többnyire a Kner nyomda — néhány vezető műszaki embere részére, az erre vonatkozó külön jelzéssel. Ez tehát az oka, hogy az egy példányban készült kiadványból miért létezik akár 3—4 is.

90