Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Rónay György: A lírikus Katona

a régi mészárszéket akarta átalakíttatni; folyamodványához sajátkezűleg rajzolt és magyarázott tervrajzot is mellékelt, amely talán a legrégibb hazánkban”.

De ott van, sötét színbe keverni Katona kecskeméti életét, a hírhedt pörlekedés, mely az úgynevezett bitang-kassza bizonyos hiányai miatt támadt később a város és a költő apja közt. „Egy tartalmas, de éppen a legkényesebb ponton nem eléggé tárgyilagos életrajzi mű alapján azt hihettük eddig — írta 1926-ban Horváth János, Hajnóczy Iván Katona József Kecskeméten című tanulmányának előszavában —, hogy Kecskemét városa, mihelyt a költő szíve utolsót dobbant, hálátlansággal torolta meg hű ragaszkodását s tiszteletre méltó emlékére olyan árnyat vetett, melynek csupán gondolata is kétségbe ejthetne.”

De nem kell kétségbe esnünk, „nincs többé aggályos mozzanat”, Hajnóczy Iván közölte ennek az ominózus bitang-kassza ügynek a dokumentumait is és tisztázta az évszázados félreértést. Persze azért a valóságnál tetszetősebb, romantikusan búsmagyar legendának ezek után is akadtak hívei; Hajnóczy Iván publikációja után másfél évtizeddel például, mit sem törődve a tényekkel és adatokkal, még egy irodalomtörténész is a mélabús mendemondát szőtte tovább, mondván: „Szellemének roppant arányait társtalanul, korán megrokkanva hordozta, míg össze nem omlott egy hétköznapon, hivatalba menet, a városháza kapujában. A város irgalmas volt véle, csak halála után indította meg ellene azt a méltatlan hajszát, mely a magyar írónak még életében dukál.”

Ez a szellemének roppant arányai alatt társtalanul roskadozó Katona azonban, akit nagy lelke egy hétköznapon éppen sivár hivatalának kapujában sújt agyon: ez a Katona, a köréje font stiláris ékítménnyel egyetemben, puszta koholmány. Szó sincs semmilyen társtalan roskadozásról. A vacsi vadászok mulatságos jegyzőkönyvét nem ilyen társtalan roskadozó vetette papírra, hanem inkább egy kedves és kedélyes mulatótárs. Szellemi roskadozók egyébként báli ügyekkel sem szoktak foglalkozni; Katona pedig foglalkozott, mint ugyancsak Hajnóczy Iván Katona Józsefről közölt „újabb adataiból” tudjuk. 1824 farsangján a kecskeméti bálok egyikét a város ügyészi kara rendezte: Csányi János főügyész, Katona József alügyész és Sárközy Sándor tiszteletbeli ügyész. Az ügyben fölhívást is bocsátottak közre, „tudósítást a mulatságot adó társakhoz”; ezt Csányi és Katona fogalmazta. A bál sikerült; február 23-án megismételték. S egy hétre rá, fölbuzdulva a most már még nagyobb sikeren, jelmezbált tartottak. A jelmezek beszerzéséről, mint színházi dolgokban jártas ember, Katona gondoskodott. Állítólagos szellemi roskadozását abbahagyva fölutazott Pestre, hogy a dolgokat elintézze. Egy ügyvéd társa többek között ezzel bízta meg: „Édes Kolléga uram! Tessék megnézni, hogy a spanyol herceg kalap milyen formán szokott lenni, az férfi kalapból-é vagy az asszony kalapból. . . mert amit én gondoltam, azt más elkérte.” Maga Katona sajátkezűleg jegyezte egybe a különféle jelmezeket. „Csányi úr: egész spanyol öltözet; Végh Péter úrnak egy zöld Sveitzer kalap, 1 lót pillangó, vagyis egy lat konfetti”, és így tovább. Meglepő kép egy lángelméjének terhe alatt roskadozó géniuszról: amint éppen konfettit szerez be és jelmezeket vásárol, svájci kalapot, színpadi páncélt és harlekin öltözetet lárvával, azaz álarccal.

De ha már a legendáknál tartunk, nézzünk szembe halála legendájával is. Eszerint korán megrokkanva zuhant a városház lépcsejére: nem bírta tovább élete keresztjét. Megrendítő romantikus olajnyomat ez is; és ez sem igaz. Tudjuk, hogy 1830 elején szívbaj tünetei mutatkoztak nála, de azért ellátta hivatalát. Ha fennmaradt arcképét nézzük: nem meglepő, hogy ez a zömök, sűrű em54