Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - Viktor Bezrugyko: Fenomén (elbeszélés: Ford. Csalló Jenő)

— És te kifejted?

— Láthatod. Az egész kerületben én lettem az első. A rádiót a városban adták, a kerületi értekezleten, a többi holmit pedig a munkaegységből vettem. — Kis hallgatás után Odárka is előrukkolt a kérdéssel: — Igaz-e, te meg állítólag valami borbélyüzletben sapkát adogattál?

Hallgattak egy sort mindketten. Tyerentyij lelkében a vulkán elcsöndese- dett már, a feje azonban, mintha teliszívódott volna köddel, olyan. „Mondjam meg neki, miért jöttem igazibul? . . . Azt mégse lehet, most már kivárok reggelig.”

... A vörösgatyás zsivány az ólban úgy vélekedett: ideje már, hogy hírt adjon a világnak, őkakassága létezéséről, s a falun végigharsant a kukuriku..

Tyerentyij fölébredt. Harag azonban már nem volt benne most, ahogy maga elé suttogta: „Még mindig megvagy, sátánfajzat!”

A későn virradó téli reggel szürkés világánál Tyerentyij nézegette egy darabig az alvó Odárka ajkain bujkáló boldog mosolygást, aztán a válláról óvatosan levette az asszony forró karját, kikelt az ágyból, a toalettasztalkáról fölkapta a kézitükröt meg az ollót s kilopakodott az előszobába.

Odaült Tyerentyij egészen az ablak elé, nagy lapáttenyerével átmarkolta a szakállát, s ebben a helyzetben — mintha megdermedt volna — várt mozdulatlanul néhány percet. Aztán lassan nekiakasztotta az ollót a pompás szőrzetí toldaléknak: elszántan megnyomva a szerszám szárait, közvetlenül az áll alatt, tőben elnyisszantotta szakállát.

Fordítolta: Csalié Jenő

JAKSA ISTVÁN: VOLOS ZK AI UTCARÉSZ

39