Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - Pünkösti Árpád: Vak varjúcska (rádiómonológ)
Fel küzdelemre! Indulok varjacskáim, ne izguljatok, megyek. A térképet tudom, rajta. (Ettől kezdve értelemszerűen állandóan hallatszik hangkulisszaként a kúszás finom súrlódása.) És ha lőni fognak? Én húst akarok enni, húst. Beleharapni! A varjúnak a csontját is meg lehet enni. Ha lőnek, hát lőjenek! Majd összeszedem az égi mezőkön a varjakat. Ott remélem, nincs ilyen rohadt nagy hó. Istenem! Itt van, itt az első, egy igazi varjú! Hej kiskomám, de jó hogy összetalálkoztunk, gyere csak velem, megkeressük a pajtásaidat. De kemény vagy fiacskám, majd kiengesztellek én, ne félj! Figyeld csak, kivel találkozunk! Üdvözöllek szivecském! Ejnye, ejnye, hát te meg hol hagytad a fejed? Ne haragudj, amiért megkérdeztem, hidd el, nekem így is tetszel. Meg kell, hogy mondjam, nagyon tetszel. Különben büszke is lehetnél rá, hogy te vagy a legigazibb vak varjúcska. (Tompa csattanás, sistergés hallatszik messziről.) Hé, disznók, miért lőttétek fel a rakétát? Ott egy gödör, gyorsan bele. Neked köny- nyű, kis fejetlenem, a te búbodat nem látják meg, de az enyémet szívesen a tiéd után lcüldenék azok ott! Nem, nem megyünk még libuskáim, várunk egy kicsit, meglátjuk mit akarnak. Figyeljetek csak! (Rövid csend.) Ügy látszik, semmit. Na, gyerünk a testvérkékért. Egy kicsit letérünk az útról, de várjatok csak, igen, erre, erre indulunk. (Újra hallatszik a kúszás zaja.) Mit gondoltok, miért lőtték ki azok a rakétát? Nem kellene visszamenni, mi a véleményetek? Holnap is nap lesz, itt kinn meg nem romlanak meg a varjúcs- kák egy hét alatt sem. Hű az anyád, hát már itt vagy? Kedveském, de szeretlek! Három óriási fekete varjú, drágák vagytok. Na legénykék, itt egy kicsit balra kell fordulnunk, hogy megtaláljuk a kisöcsikét is. Áldott jószágok vagytok, hogy már a lábam se fázik? Két napja most először nem fázik a lábom. Nektek szokott fázni a lábotok? Na nem most, hanem mikor még repültetek. Hűű, de meleg van! Pihenünk egy kicsit. (Közeli mikrofon, halkan dúdolva.) Csip-csip csóka, hat varjúcska, Jó lesz, majd a sok varjúcska (Hirtelen félbeszakad az ének, váltás a távoli mikrofonra.) Psz! Csendben legyetek, ott jön valaki. Szemből jön. Lelőjük, varjúcskák? (Rövid csend.) Hát ez meg a testvérkéteket keresi! Hogy bóklászik!? Miért ezt a vaksit küldték, ez nem fog nekik egyet sem találni. Még engem sem vett észre, hát akkor egy varjút! Fel kell állnom, nehogy varjúnak nézzen engem is. (Két egymást követő huppanás.) De megijedtünk! Na, mit csinálunk? Neked van pisztolyod? Mozdulj már, lássam mit akarsz! (Rövid csend.) Végre. Szóval a varjú kell. Hát nekem is az! Lássuk, ki éri el előbb! Miért álltái le? Félsz? (A csendben csak két ember lihegése hallatszik.) Csinálj már valamit! Hát nem kell a varjú? Itt van az orrunk előtt, versenyezzünk érte! (Csend.) Legalább azt mondd meg, neked nem fázik a lábod? Az enyém fázik és mégis izzad. Mit csinálsz, ha én megmozdulok? Semmit? Neked hiányzik a fél füled, vagy csak nem látom? Miért nyúlsz a zsebedbe? (Közeli mikrofon) Te! (Tompa puffanás, majd ismét távoli mikrofon.) Neked volt pisztolyod? Várod ugye, hogy én is eldobjam az enyémet? Nincs kiskomám. De nézd, itt egy varjú. Nem a pisztolyodért, az nekem se kell. (Távolodó tompa futóléptek.) Miért szaladsz el? Most, mikor már megszoktuk ... (A mondatot rakétafellövés hangja szakítja meg.) Hasra. Most meg a 24
