Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - Takáts Gyula: Mesterek és gazdák (vers)
Takáts Gyula: MESTEREK ÉS GAZDÁK I A műhelyudvaron óriás cseresznyefa fehér csokra alatt két legény dolgozik. Ragyog a készülő asztal fatörzshöz támasztott csiszolt lapja . . . Olyan, akárcsak egy óriás mikroszkóp alá készült körfűrésszel leszelt metszet, hogy íme ilyen volt az a rég halott cseresznye-törzs ... És körülötte megannyi előkészített arányos darab és kimunkált rész ragyog . . . Már csak épp össze kell ütni az asztalt... És kilép a műhelyből a Mester. . . Sziromragyogás és méhzümmö- gés körülötte. Csak nézi az élő törzsnek támasztott halott fát és róla némán a virágkoszorúra emeli a tekintetét. Nézem és várom, amíg összeállítja az asztalt, aztán odaül és levelet ír a költőknek az alkotás mesterségéről. II Egész hegyeket mozdítanak el ezek az emberek, hogy szőlőt ültethessenek . . . Aztán a vágók végibe, a lösz meredek falába kriptányi hideg pincét raknak . . . Néha kinyitják az ajtaját. .. Eléje ülnek . . . Bort töltenek és ez a hordó-szűzen ragyogó tűz kinyitja képzeletüket és ez a pár tiszta és fényes óra újra erőt ad nekik ahhoz, hogy ismét egész hegyeket mozdítsanak el a tájban és az életben. KOZAK JANOS: IKVA PARTI HAZAK 8
