Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Zentai Pál: Mészáros József jubileumi kiállítása

Életének alakulásában nincs semmi rendkívüli. Kiugró nagy sikerek, bénító kudarcok nem kísértették. Amit elért, munkájának, töretlen akaratának, művészetébe vetett hitének köszönheti.

Szombathelyen született 1925-ben. Rajzkészségére már kora gyermekkorában felfigyelnek tanárai, biztatják, fejlessze képességét. A polgári iskola elvégzése után Budapestre kerül a Székesfővárosi Iparrajz Iskolába. Díszítő festőnek készül. Szülei tudta nélkül beiratkozik a Képzőművészeti Főiskolára, ahol először Pap Gyula, majd Domanovszky Endre a mestere. A főiskola elvégzése után 1956-ban ötödmagával állított ki — sikerrel — első szocialista városaink egyikében, Turk evén. Bár tartóztatták, maradjon a városban, szíve visszahúzta a szűkebb pátriájába. Azóta Szombathely egyik kerületében, Herényben él és dolgozik, festi a vasi tájak jellegzetes arculatát, emberének mindennapi életét. Kiállítását jubileuminak is nevezhetjük, hiszen tíz év munkásságáról adott számot a kiállító.

*

A reprezentatív tárlaton közel 70 képpel szerepelt a művész. A képek többségét a Képcsarnok Vállalat segítségével Dunántúl több városából, községéből gyűjtötték össze, hiszen a látogató csak úgy nyerhet átfogó képet 10 év munkájáról, ha az újabb alkotások mellett a régebbieket is látja. így együtt nyerhet reális képet a kiállítás egészéről, Mészáros eddigi munkásságáról.

A bemutatott képek három felfogásmódról — ha úgy tetszik, korszakról — árulkodnak, vallanak. Az elsőt közvetlenül a főiskola elvégzése utáni években készült képek idézik. Ezek az alkotások kissé még stúdiumszerűek, magukon viselik a jól megtanult mívesség ezernyi nyomát. Beállított alakok, hű ragaszkodás a modellhez, a környezethez. Részletdűs megmunkálás, a tanultak elmélyítése az immár önkéntessé vált gyakorlatok meghitt órái alatt. Ilyenek a realista szemlélettel készült Kosárfonó, a Kertészek (vázlat), a Rendezgetés, az Akttanulmány, a Teregetés, a Kútnál. Valamennyi szép és gondos munka. Közülük bővebben a Teregetésről szólunk. Sokan emlegetik Mészárost — mint már azt korábban jeleztük — a léckerítések, ködös, párás-, borús vasi tájak festőjének. A Teregetés a maga napsütéses, derűs színeivel azt igazolja, festőjének van érzéke a tüzesebb színek, a mozgalmasabb formák alkalmazásához, megjelenítéséhez is. Érdemes közelebbről is szemügyre venni a képet. A vörösök, rózsaszínek, sárgák ritmikus elrendezése a derűs égbolt kékje alatt különleges vidám hangulatot ad a kompozíciónak. A viliódzó, frissen mosott patyolat ruhadarabok kavalkádja egy csipetnyi tavaszt idéz.

Mészáros tudta, ha művészetével mondani akar valamit — márpedig akar —, nem állhat meg az elért eredményeknél, valami mást, többet kell adnia, azaz keresnie kell saját hangját, ki kell alakítani egyéni stílusát, technikáját, komponálási módját. Ezzel megkezdődött a keresgélések, próbálkozások korszaka. A művészek legtöbbje ilyenkor a számára kedves vagy különös becsben tartott nagyok ábrázolási módszereivel ismerkedik, pontosabban az ő hatásuk alatt festi képeit.

A kiállító egyik kedvence a plein air kiváló magyar ismerője, Ferenczy Károly. Az ő hatását fedezhetjük fel a Festőnő, a Reggel I.—II., a Kapunál című képeken. Különösen a nagy művész által annyira szeretett gesztenyefák s a házfalak színei. Egy időben Tornyai izzó hangulatú túlfűtöttsége, nagyfokú drámaisága izgatta. Parasztkonyha című alkotásán sok rokonvo131