Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Erdélyi Béla: Csak talponállót kaptam-e?
más hőfokon, más művészi technika nyelvén ismétli, zenei nyelven szólva: ezak a kompozíciók egy téma variációi. Némiképpen különbözik ezektől — elsősorban hangulatával, érzelmi telítettségével — a Dávid című faszobor, amelyben a faszobrászat legnemesebb hagyományai és a mai szobrászat sajá- toisságai szerencsésen ötvöződnek. Grafikáiban több művészi hatás találkozik, többféle kísérlet és alkotói módszer vegyül. Az Amazonok és a Lovasok vonalvezetése Kemstock hasonló témakörből származó grafikáit idézi, azzal a különbséggel, hogy kevésbé részletező és aprólékos, minden mozgásnak megtalálja a viszonylag legegyszerűbb, keményen hangsúlyozott ritmusát, azt könnyedén, vázlatosan feldobja, ugyanakkor gondosan ügyel, hogy a hagyományos képszerkesztés elveit, a képi egyensúlyt megtartsa. Ebben az egyensúlyban — akárcsak a kínai vagy japán festményeken — szerepe van az aláírásnak és a keltezésnek is. A szürrealisztikus hatású rajzok ezzel szemben izékre szedik és más alakban ismét összerakják a látható, tapasztalható világ jelenségeit, tárgyait, mint például a Detroit—Budapest vagy a Távoli szerelem és az Elektronikus szerelem címűek, ugyancsak azonos téma variánsai. Néhány erőteljes városkép (Budapest, Chicago, Detroit) egészíti ki a művészi eszközökben és módszerekben eléggé változatos kiállítást. Összegezésül annyit fűzhetnénk e látványhoz, hogy a fiatal művész láthatóan benyomásai és külföldi tapasztalatai hatására indult el egyszerre több úton — faszobrászatban és grafikában is —, s ezek közül ma még nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, melyik véglegesen az övé. Tehetsége nem vitatható, annál inkább a társadalmi problémák iránti érzékenysége. A látványosan szép és gondos mívességről tanúskodó szobrok zöme a változatlan, az úgynevezett örök emberi témákat rögzíti, szimbolizálja, s félő, hogy ezen az úton a díszítő művészethez közelít. A kor zaklató kérdéseire csak a grafikák egyik-másik darabján igyekszik választ keresni. Ennyi — különösen ha fiatal és tehetséges művészről van szó — ma már, vagy: ma még kevés. Bertalan Lajos Csak talponállót kaptam-e ? Levél Káldi Jánosnak Kedves Barátom! Toliadból jelent meg az Életünk 1968. évi II. számában Talponálló címmel a vers, amely foglalkoztat, izgat. Nem hagy nyugtot. Egy vagyok a sok milliónyi állampolgár közül, aki életet tettem fel arra, hogy szebb, jobb legyen a mánk és a holnapunk. Egy vagyok a kultúra munkásai közül, aki arra törekszem, hogy a termelőmunkában megfáradt embereket az okos szórakozás, a pihentető művelődés, a szellemi javak átadása által erőiknek pótlására és fokozására édesgessem. Nem lépek fel azzal az igénnyel, hogy versedet akár csak középiskolás fokon is elemezzem, eszmei mondanivalóját boncoljam, témáját és tartalmát kifejtsem. Talán majd máskor megteszi ezt szakavatott, hozzáértőbb más valaki. 127
