Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Pósfai H. János: Az otthontól az otthonig
nak hidegülni, idegenedni szüleiktől? Ebben a szociális otthonban túlnyomórészt olyanokat gondoznak, akik teljesen magukra maradtak, akik tényleg nem támaszkodhatnak a közvetlen hozzátartozókra, akik számára valóban otthon ez a ház. Ha nem volna, talán az utcára kerülnek. De él itt néhány olyan idős asszony, öregember is, akinek nem egy, hanem több gyermekük is van, olyanok, akik kényszerből választották ezt a megoldást. A gyermekek inkább hozzájárulást fizetnek, jövedelmüknek egy minimális részét odaadják a szülői tartásra, csakhogy ne legyenek útban... Mi lakik ezekben a gyerekekben? Amit itt kapnak a gondozottak, azt szinte elsorolni is sok. Szükséget semmiből nem szenvednek. Ételük, italuk átlagon felüli. Puha párna kerül a fejük alá, meleg szobákban várják nap mint nap a holnapot. De ha arra gondolok, hogy mindezek mögött egy reményekkel teli élet áll, s a család tagjai megmaradtak, csupán a szálak szakadoztak szét, amelyek valaha ösz- szekötötték őket, akkor semmiképpen nem tudom megérteni a gyerekeket. Még akkor sem, ha tartásdíjat fizetnek, akkor sem, ha bizonyos időközönként meglátogatják a mamát vagy a papát, aki a szociális otthon lakói közül a megbántottak táborában érzi magát. Élt itt egy ember, akinek a fia európai híresség. Tekintélyes jövedelemmel rendelkezik, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a meghalt édesapa vánkosa alatt tizenötezer forint készpénzt találtak. Ezt az embert évenként egyszer-kétszer meglátogatta a fia. De ezek a látogatások csak újabb tüskéket szúrtak a csendes kis öregúr szívébe. A gondozók mesélik: néha félnapokra eltűnt, nem látta senki. A kastély hatalmas parkjában félrevo- nultan bezárkózott a magányba, s néha csendesen sírt... Nem, nem ők népesítik be a szociális otthonokat. Ezt sem. Ellenkezőleg, kisebbségben vannak az ilyenek. De, hogy léteznek, ez már maga nyugtalanító. Ha másért nem, mert helyükre olyanok kerülhetnének, akiknek valóban senkijük nincs .. . Azzal a szándékkal jöttem ide, hogy elmélyülök gondjaikban, érzésvilágukban, megpróbálom belőlük szemlélni a világot. S lám, az első ismerkedéseken túl vagyok. Átülök egy másik asztalhoz, amikor jön a vezető helyettese a hírrel: új lakó érkezett. Szeretné berendezni a szobáját. — Megnézhetném? — kérdezem az igazgatót. — Természetesen — feleli. — Legalább megkérdezheti tőle, hogy érzi magát az új helyen ... Oldás és kötés A szoba ablakai az udvarra nyílnak. Világos, tiszta szoba, sokáig süti a nap. Kicsit zsúfolt: hat ágy van benne. Középen szőnyeg fut az ablakig, elnyeli a léptek kopogását. Amikor belépek a szobába, ismerőssel találkozom. Pali bácsi, a derűs arcú nyugdíjas földrendező mosolyog a frissen vetett ágy mellett. — Csak nem az új lakó? — Az bizony — mondja kissé rezignáltam — Ládd-e, ládd-e, ide jut az ember, ha megöregszik. Sután állok a szoba közepén, hirtelenjében nem találok szavakat. Nem 120
