Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Horváth Ottó: Falu hullámverésben
— Még hatvanban kiengedtek bennünket a szövetkezetből, mivelhogy betegek vagyunk. Itten van a papír: az asszony tizenegy éve jár orvoshoz, engem kétszer operáltak a gyomrommal. Nem tudunk mi már úgy dolgozni, ahogyan a közösben megkívánják — azért léptünk ki. A régi vezetőség kiengedett bennünket, ki is adták az egy holdat, de ez az új vezetőség, ez mindent visszacsinál. Azt mondják: ami akkor volt, az szabálytalan, az most nem érvényes, merthogy arról nincsen papír. — A maguk kérelmét tárgyalták a közgyűlésen? — Ottan hát! Mindenki igazolhatja . .. Tudja azt mindenki. — Papír is van róla? — Hát éppen az . . . Nincsen arról papír, mert a régi vezetőség nem csinált róla. De tehetünk mi róla? Miért nem írtak róla papírt? Az lett volna a rendje! — Ha ilyen jól tudja, miért nem kért kivonatot a közgyűlés határozatáról? — Csak most követelnek papírt.. . De honnan az isten nyilából szerezzek én papírt, amikor azok, akiknek köllött volna csinálni, nem csináltak. Entölern idáig senki se követelte, használtam a földet anélkül, egészen mostanáig. Csak most kérik a határozatot, az új vezetőség kéri, azok nem hisznek semmiben. — Pedig ez nemcsak az én nehézségem, elvtárs! Vagyunk tizenketten, vagy tizenhármán olyanok, akiket így kiengedtek, most azokat mind pörli az új vezetőség. Hát miért minket pöröl, miért nem a régi vezetőséget? Azok követték el a hibát! Nem igaz? — Itten van F. Mihályné esete is. . . Ötvenkilencben léptek be három hóddal. Az ember azóta a föld alá feküdt, az asszony meg lebetegedett, hát kérte a nyugdíjazását. Akkor derült ki, hogy a tagsága nem volt igazolva, illetve . . . szóval nem volt arról papír, hogy szövetkezeti tag, pedig hát mindenki tudta, hogy öt évig a téeszcsében dolgozott. De aztán elintéződött a dolga — Szóval azt szeretném, hogy az én ügyem is egyenesbe kerüljön . . . — Azt tudja, hogyan engedtek ki embereket a szövetkezetből? — Tudom hát! Hogyne tudnám! De az én italomból egy csöpp se szaladi le senkinek a torkán. Nem voltam én máriáshuncut, hogy azért fizessek, ami jár! Tudom én, tudom jól, hogy voltak olyanok, akik azt mondták: zsírozni köll a tengelyt, akkor forog a kerék. Hát azok aztán kenték a tengelyt büdösül, mert a régi vezetők szerették a bort. Tudom én azt nagyon jól. De azt mondom én: miért nem választják szét a konkolyt a búzától? Miért? Hát azért szenvedjen a kisember, mert olyan is került ki a közösből, akinek ottan lenne a helye? Azért büntessenek most bennünket? — Itt van az a . . . hát, szóval, nem akarok nevet említeni, talán az elvtársak is tudják, hogy kire gondolok? Olyan menyecske volt az, hogy le se lehetett ülni a helyére, aztán mégis kiengedték. Engem meg most nem akarnak legalizálni. . . Pedig nekem orvosi papírjaim vannak! — Utána nézünk János bácsi — mondja a tanácstag. — Hát csak nézzenek utána, mert itten olyan összevisszaság van, hogy csak az a magasságos tud rajta kiigazodni. Csak az . . . Senki más. A pufajkáját gombolja, az ajtóhoz indul, de visszalép. — Két papír ára egy liter bor volt. _ ?! — Ügy, ahogy mondom: két papír ára egy liter bor — a jobbikból! M Jóskáról beszélek, aki a „magosoknál” dolgozott. 98
