Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Smidt Lajos: Egy Kossuth-levél
S M I D T LAJOS: EGY KOSSUTH-LEVÉL Kossuth Lajos emlékét nemcsak életműve őrzi, hanem az a sok-sok levél is, melyet közületek és magánosok őriznek. Ezek a levelek, mégha olykor mindennapiaknak is tűnnek, mégis mindegyikük nyújt valamit a nagy magyar életéből. Sokszor egy-egy jelentéktelennek látszó mondat is sokat mond azoknak, akik életét, annak minden mozzanatát kutatják, tisztázzák. Egy ilyen levelet őriz gyűjteményem is. A Smidt-gyűjtemény Kossuth- levele, melyet itt bemutatok. E levél családi vonatkozású és szó szerint így szól: ,,Turin febr 28/89. Kedves Fiain! Levél jött ugyan Amerikából de csak egyik helyről, Miss Kenyontól, Houbtonból még nem. — Amaz is csak arról értesít hogy megkapta Luize Jan 30 kai és Febr. elsei leveleit, ’s hogy azoknak következtében reménye van, hogy a Béla hagyatékának administratora elfogadja azt az ajánlatot, melyet a Miss Kenyon ügyvédje az ügy barátságos elintézésére neki tett, 's tudósít arról is hogy nehány nap múlva érdemlegesen fog válaszolni Gondolom abba is beletelik még nehány nap mig Texasból érdemleges választ kapunk. Tehát Te csak végezd egész nyugalommal dolgaidat édes fiam! Majd tudósitlak, hogy mikor lesz jó eljönnöd. Egy hét lefolyása előtt semmi esetre sem. Ma épen olyan napom van midőn kezem nem bírja a tollat. Hát nem is erőlködöm tovább. — Csókollak szeretettel K.” A levelet Kossuth fiához írta. Tartalmából ítélve amerikaiakkal folytatott hosszas levelezésről van szó. Van azonban a levélnek egy mondata, amelyre fel kell figyelnünk, ez: „Ma épen olyan napom van midőn kezem nem bírja a tollat.” Most nem szeméről panaszkodik, hanem kezének gyengeségéről. Az a kitétel, hogy ma olyan napom van, azt jelzi, hogy ez a kézgyengeség nála nem állandó, hanem csak időnkint szokott fellépni. Mi okozhatta ezt a kézgyengeséget? A kifáradás talán? Akik Kossuth életét ismerik, azoknak ez nem feltűnő, sőt okként egyenesen el is fogadható. Tudjuk, hogy ekkor már túl volt az Irataim harmadik kötetének a megírásán, s e két kötet közel két és fél év alatt készült el és a nyomdai számítások szerint írójuk négy és fél millió betűt vetett papírra.1 Tudjuk azt is, hogy levelezését mindig maga intézte, sajátkezűleg. Nemcsak hivatalos, de magánlevelezése is nagyon kiterjedt volt. Mindez hozzájárult a mindinkább öregedő Kossuth kezének fáradékonyságához. Erről azonban ritkán tesz említést. Leginkább szembetegségére panaszkodik, amely már 77 éves korában kezdődött nála. Ismerjük 1893-ban írt levelét,2 mely jól olvasható, kerek, erőteljes betűkkel írt levél. A gyűjteményemben őrzött levél, mely négy évvel korábbi keltezésű, viszont sokkal kevésbé jó írású. A fényképmásolatban bemuta80
