Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - Morvay Gyula: A negyvennegyedik falu (elbeszélés)

nyugtalanul tapogott a teremben. Agócs unalomból várta, mit mond Mózes. Semmit se mondott. Fehérgyűrű-bokor ágából vágott pipaszárával bajmolódott. Kicsavarta, kipiszkálta, megszeleltette, azzal visszaigazította. Se az ablakon, se az ajtóban, sehol egy lélek. Megint és utoljára a még jobban megfakult krepp-papírok maradtak Agócsnak. „Azóta még jobban, még jobban megfakult itt minden.”

— Mostand akkor én leoltom a lámpát.

— Miért oltanád le? — kérdezte Agócs. Hátha, hátha eljönnek az emberek. Fügedi Mózes azonban egy súlyosat legyintett-vágott a levegőbe.

— Miért ne oltanám le, amikor le kell oltanom. Hiszen nincs kinek világítson. Mozduljunk hát kifelé!

Tompa kattintással lecsavarta a lámpát.

Szemenyey Ferenc: Őszi táj (Zsennye)

64