Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - SZEMLE - Horváth Ottó: Galgóczi Erzsébet: Kegyetlen sugarak
A türelmetlenség, önmagában, nem érdem és nem vétek. De félreérthetetlenné válhat, ha öncélként, a lehetőségektől, a körülményektől elrugaszkodva jelentkezik. Az író ne tudná azt, hogy a nagy történelmi igazságok a részietekben néha visszájukra fordítva is jelentkezhetnek? Galgóczi türelmetlenségében azonban valami más is van. Elégedetlenség. Nemcsak az ütem, az előrehaladás, a megtett út tekintetében, hanem kimondatlanul abban is, hogy „fajtája” ügyét, dolgát, jövőjét ismét „mások” intézik, irányítják. Tartós szembenállása a „háromezernégyesekkel”, a gépállomással, általában az állami szervekkel, mindazzal, ami „kívülről” jön a faluba — akár segítségképpen is — valamiféle ösztönös ellenállásra sarkallja. És ebben nemcsak a történelmi helyzettől független paraszti ellenzékiség lelhető fel, hanem a „népiek” harmadik utas ideológiája is, szembenállásuk mindenfajta hatalommal. Pedig a parasztság soha és sehol nem végezte el önmaga erejéből sajátmaga társadalmi felszabadítását. Az imperializmus korában pedig egyenesen elképzelhetetlen, hogy a társadalmilag-politikailag leghaladóbb osztály, a munkás- osztály, s annak pártja és állama nélkül, vagy akár annak ellenére történjen -ez meg! Ezért sem lehet „népies” ideákkal ma napi politikát folytatni. A kritikus megérti az írót. A történelem „hidegen” teszi a maga igazát, alanyai viszont, az emberek, a paraszti emberek hús-vér lények, akik örülnek és szenvednek, sírnak és szeretnek, keresik boldogságukat... Van valami mélységes drámaiság és humanizmus abban, hogy az írónő szeretné megírni azt a regényét, melynek ez a címe: „Az utolsó paraszt”. Galgóczi legújabb kötetével ismét bebizonyította — függetlenül attól, hogy „parasztírónak” tartja-e magát, vagy sem —, hogy nemcsak alapos ismerője, de becsületes és alázatos krónikása is a mindennapi paraszti életnek. Hazánkban belátható időn belül nem kell attól tartani, hogy nincsen szükség olyan íróra, aki ismeri a falut, a paraszti életet. A fejlődésünk mai szakaszában egységessé váló, szocialista, szövetkezeti parasztosztály életét bemutató, átfogó igényű, történelmileg igaz művekre még sokáig szükség lesz. Ez a kialakuló egység, mely örömben és gyötrelemben, a még fel-felbukkanó régi és az új ellentmondások közepette születik, éppen elég írnivalót nyújt még nagyon sokáig számára is. Horváth Ottó 160
