Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - SZEMLE - Pomogáts Béla: Szép versek 1965
összhatást mind az előnyös, mind a hátrányos részletek összevetésével mérlegelték. Munkája buzgósáigát nem zavarta mag tartósan a zajló események keretét képező világháború, sem az őt támadó sajtóközvéilemiények nem konstruktív hangja. Először tanár volt, e pályát nálánál senki többre nem becsülte; csak a katedra engedte szabadidejében volt író, műfordító, költő vagy tudós. A szerző munkájának alapossága a témára vonatkozóan bőséges anyaggyűjSzóp versek — hirdeti a kötet címe; könyvbarátok számára készült igényes kiadvány — árulkodik az elegáns külső, a borítóra nyomtatott fénykép- sorozat. Mégis csalódna, aki a közönség- csábító külső és cím nyomán amolyan érdektelenül „szép” verseket: mintaszerűen viselkedő antológia-darabokat várna. Ez a kötet szép verseket kínál, de nem csupán ennyit. Igazi jelentősége inkább az, hogy — mint minden jól szerkesztett antológia — metszetet ad a kor költészetéről: a legújabb magyar líráról. S mivel ez a líra egy hosszas folyamat terméke, a metszet, minek tanulmányozói lehetünk, nem csupán 1965 költészetét mutatja meg, hanem egy ■egész időszakét: az utolsó nyolc-tíz évben induló s még nyilván hosszú évekig tartó irodalmi folyamatot. Mi ennek a folyamatnak a legfőbb jellemzője? Herbert Read, a neves angol esztéta egyik megállapításával fellelhetünk. „A művészetben — írta az angol költészetről szólva — mindennél fontosabb az eredeti alkotás képessége: ez azonban nem az újdonság makacs hajhászásában, hanem a közösség megújuló szükségeihez és aspirációihoz való szüntelen alkalmazkodásiban nyilvánul meg.” Korunk magyar lírájára — úgy hisszük — illik e fenti megállapítás. Jeteményt eredményezett, s annak alapján Babits netán meghalványult árnykép«! már határozott vonalakban, tárul elénk igazi arculata, sőt a figyelmes olvasó bepillantást nyer benső énjébe is. A kötet előadása könnyed, megértését bonyolító forráshivatkozásai nincsenek ; ezek különben sem simulnak a mű szépirodalmi jellegéhez. A figyelmet mindvégig lebilincselő könyvet az olvasó nem szívesen teszi le kezéből. Kun Lajos Szép versek 1965 len van benne az eredetiség igénye és a közösség iránti odaadás; nem haj- hásisza minden áron az újdonságot, de nem ragaszkodik a megszokotthoz sem; eleven, vagyis képes az állandó megújulásra. E tulajdonságai okozzák, hogy meghallja és megválaszolja azokat a kérdéseket, legyenek azok a közélet, az erkölcs vagy az emberi sors dolgaira kérdezők, mik sokakban, a közösségben feszengenék. Vagyis a mai magyar líra felelősséggel küzd meg azokkal a problémákkal, miket ránk kényszerít a kor vagy a világ. A magyar líra hagyományosan közéleti jellegű: ismeretes, hogy költőinknek évszázadokon át, szinte mindig a nemzeti lét, a társadalmi felemelkedés gondjaival kellett küzdeniök. Még ha meg is próbálkoztak azzal, hogy elvonuljanak a költészet szépségei, a szeretem szenvedélyei vagy a gondolat kalandjai közé, akkor is rájuk tört a külvilág, helytállásra és elkötelezettségre szólítván őket. A költői elkötelezettség, s ezt ez a könyv is tanúsítja, most is eleven. Gondoljunk csak Benjámin László, Garai Gábor, Illyés Gyula, Simon István, Sipos Gyula éppen a Szép versek 1965-ben olvasható költeményeire. Olyan forró vallomást szült ez az esztendő, mint Váci Mihály Édes ha155
