Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - SZEMLE - Ordas Iván: Pákolitz István: Messzenéző
lemi és erkölcsi tartalékai is kimerültek, és Kolonich a szegénység és a vallásüldözés közbeeső fokozatain nemzeti jellegének elvesztéséig, az elnémetesíté- sig szeretné eljuttatni a magyarságot. Takács Tibor előző regényében, „A kaftá- nos fejedelemében már bizonyságát adta történelmi tájékozottságának, mostani, legújabb könyvében is sikeresen teremt korabeli légkört, és ismerteti meg az olvasóval a kurucvezér gyermekkorát. Az ifjú Thököly az eperjesi kollégiumból igyekszik apjához Árva várába. A legendás gazdagságú Thököly István visz- szavonult életet él kényszerűen elfogadott száműzetése hélyén, utolsó mentsvárában. A Wesselényi—Zrínyi összeesküvésben hírbe hozott, lutheránus vallása mellett kitartó főúr előre látja jövendő sorsát, és öregségében, elerőtlenedésében alig képes védekezni ellene. Fiában szeretné menteni a jövőt, ezért hívja haza. István gróf birtokán menedéket találnak az üldözöttek. Itt húzódik meg Ladi- ver Illés, Wittenbergában tanult tudós prédikátor, az új hit lelkes harcosa. Itt találnak otthonra a bújdosók, oltalomra magyarok, szlovákok, lengyelek, az egyszerű nép. A sokat próbált seregről így ír Takács Tibor: „A nép olyan mint a fű. Átmehet rajta szekér, beletaposhat a ló, jöhet vihar, fergeteg, lefekszik a víz sodrának, s utána újra felemelkedik, kiegyenesedik. Élteti a napfény és a víz, a gyorsan múló évszakok, az örök körforgás. Maradandóbb a váraknál, a köveknél, talán még a természetnél is.” Ez a nép szabadítóra vár. Arra, aki fizet a szenvedésért, és megbosszulja a sérelmeket. Aki rendezi sorait, és vezeti szabadságharcát. Takács Tibor nem mondja ki, az olvasó tudja mégis: az ifjú Thököly lesz a vezér. Az a gyermek, aki még vidáman hancurozik a szelídített mackóval, csínyekkel bosszantja Klára asszonyt, és sírósan keresi halott édesanyja ölelését, de szíve Árva várában, menekülésében, Likavában és Erdélyben férfivá érik. Tekintete a jövőt keresi, gondolatai átölelik az egész ország gondját-baját. Ifjúsági regényében különös jelentősége van a cselekményességnek. Ez az a terület, ahol Takács Tibornak elkövetkezendő regényeiben fejlődni kell. A farkaskaland és a likavai vár elárulása nem elégítik ki az ifjú olvasók igényes fanr táziáját. Természetesen nem a történelmi hűség meghamisítására gondolunk az olvasmányosság kedvéért — Thököly Imre személyénél ennek veszélye kísértene —, hanem az író fantáziája által teremtett mellékszereplők történeteinek élményszerűbb bonyolítására. Meggyőződésünk, hogy Takács Tibor írói képességei a hiteles és művészi ábrázolás követelményeit összhangba tudnák hozni a fokozottabb kalandossággal. A regény nyelvezete alkalmazkodik a korhoz, mégsem régies. Stílusa egyszerű, és mégis líraian szép. Hangulatos leírásokban gyönyörködhetünk, ilyen például a likavai várban történt ökörsütés. Tájképei festőiek. Az egész könyvet jellemzi az ízlés és a mértéktartás. Móra Kiadó, 1966. Bakács Tiborné Pákolitz István: Messzenézö Hat különböző verses- és műfordításkötet áll a negyvenhét éves paksi tanárember, most pedig már hosszú évek óta pécsi kulrtnírmunkás, Pákolitz István mögött. Nem akármilyen színvonalú munkák, hiszen az elmúlt esztendőben József Attila-díjat kapott értük. Pákolitz azonban mindenféle díj és kitüntetés nélkül is ma élő költőink legrangosabbjai közé tartozna, ennek szép bizonyítéka a „Messzenézö”. A kötet első ciklusában harmincnégy verset gyűjtött össze a szerző, Jel címszó alatt. Furcsa, kevéssé irodalmi hasonlat 149
