Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Angyal Endre: Vasi művészeti levél
tárlatát is megjárta: most itt, ebben a patinás környezetben azonban ellenállhatatlan erővel hatott. A legnagyobb élményt azok a festmények jelentették, melyeknek alkotói a modern művészet szellemében igyekeznek dolgozni. Látszik, hogy a kiállítást olyan időben rendezték meg, amikor Kádár János ismeretes nyilatkozata végre elnémította a hazai absztrakt törekvések konok és makacs ellenségeit. A kiállítás legpozitívabb teljesítményei éppen a non-figuratív alkotások voltak: Keserű Ilona, Fajó János, Karátson Gábor, Fóth Ernő kompozíciói, aztán a szürrealisták szférájából Záborszky Viola megdöbbentő „Csendélete”. Galambos Tamás „neoprimitív” és kubista elemeket is felhasználó „Sziciliá”-ja, és Berki Viola .hasonló koncepciójú „Kioszk”-ja. Szép volt Deim Pál „Kerek asztal”-ja is, bár Deimnek 1966 áprilisában — a szentendrei kamara-kiállításon — bemutatott képei jobban dokumentálják a fiatal művész modern törekvéseit. A tradicionálisabb formavilággal dolgozó festők közt most meg kell dicsérnünk Szurcsik Jánost: „Reggel” című festménye valódi erejében, tehetségében mutatta meg ezt a művészt, éles ellentétben bágyadtabb szombat- helyi képeivel. Vecsési Sándor „Villanyszerelő”-jét. viszont elviselhetetlenül modorosnak érezzük, Sváby Lajos Tóth Árpád-portréját pedig inkább karikatúrának, mintsem portrénak. A grafikai anyagból a legértékesebbek Pásztor Gábor pop-art-szerű víziói voltak, aztán a debreceni Józsa János egyik kitűnő metszete a Szigeti Veszedelemhez, vagy Major János szürrealista ízű „Város”-a. A szobrászok közül pedig hadd említsük meg legalább Bányai József, Fekete Tamás és * Ligeti Erika nevét. Fiatal művészekről lévén szó, természetesen még nem jósolhatunk. Any- nyi azonban bizonyos: a kiállítás megrendezése művészettörténeti és művelődéspolitikai szempontból egyaránt jelentős tett volt. Felejthetetlen élményt jelentett minden érzékeny-szemű látogató számára itt Kőszegen, a város gótikus, reneszánsz, barokk és biedermeier műemlékeinek hátterén és keretében gyönyörködni a mai művészet legmodernebb irányaiban! Hagyomány és haladás egészséges dialektikája: ezzel az emlékkel távoztunk az augusztusi vasárnap-estén Kőszegről. * Ilyen törekvések szellemében dolgozik Szombathelyen G. Szigeti Magda festőművésznő is, akinek képei 1966 márciusában Bécsben arattak nagy sikert, s akire egyre inkább fölfigyel Vas megye és az ország művészi közvéleménye is. Bécsi kiállításának egyik osztrák kritikusa, Viktor Matejka nyomatékosan kiemelte Szigeti Magda „erős akaratát a lényeg alkotó jellegű feltárására” (ein starker Wille zur gestalterischen Enthüllung des Wesens). A bécsi kiállítást a Galerie Autodidakt rendezte, s autodidaktának vallja magát a Nagykanizsáról származó művésznő is. A kiállítás katalógusának előszava érdekes dokumentum: Szigeti Magda elmondja, hogy a rajzolás, festés legfontosabb alapelemeit a kőszegi tanítóképzőben sajátította el, de már gyermekkora óta rajzolt, s a második világháború nehéz éveiben nyúlt ismét ceruzához és ecsethez. Elmondja azt is, hogy a kései impresszionizmusból indult ki, egyre nagyobb hatást tett rá az expresszionizmus, és a görög Deukalion—Pyrrha-mítosz felidézésével arról vall, hogy e mitologéma „emberré vált köveit” szeretné valahogyan ábrázolni. G. Szigeti Magda kiindulásában autodidakta, de kiformálódásában im106
