Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szíj Rezső: Városrekonstrukció Szombathelyen

palotával, azután a székesegyházzal. A Köztársaság térből nyíló kis közt, az ún. Forgó utcát az új pártház átíveli s ezzel a Köztársaság térről a város hivatali központjába, a Berzsenyi térre kerülő nélkül biztosítja a közvetlen összeköttetést a személyforgalom számára.

Az új épületek kompozíciós egységbe olvadnak a műemlékekkel tűzdelt város- és utcaképekkel, így valóban továbbfejlődésről s nem „robbantásról” beszélhetünk. Ennek köszönhető, hogy egyes műemlékek új utcák nyitásával olyan látószögből is szemlélhetek, amelyre előzőleg nem nyílt lehetőség, most pedig szinte újszerűén mutatkozhatnak meg. Szerencséje a városnak, hogy akikre az építészeti tervezést bízták, s akik a tervezést megyei szinten első helyen támogathatják, figyelembe veszik — már amennyire ezt az anyagi körülmények engedik — a világépítészet tanulságait is.

A Berzsenyi tér környékének rendezése

Mivel az ország gazdasági helyzete nem engedte meg, hogy tíz-tizenöt évvel ezelőtt a „szocreál” években Szombathelyen nagyobb arányú rekonstrukció történjék, ezen idők stílustörténeti szempontból nem idéztek elő föltűnő hibákat. Az újjáépítés és a formaképzés kezdetben, az 1950-es évek táján, mást nem tehetvén, a neoeklektikához igazodott. A Savaria tér és a Köztársaság téren pedig a kései barokkhoz, amint a „körülmények hatalma” meghatározta.

Később korszerűbb hangok szólalhattak meg, ekkor viszont a mértéktartáson múlott sok minden. A tervezők nem estek bele a puszta forma kedvéért a modernség szélsőséges vermeibe. Legalább is 1966-ig még nem. En100