Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Timaffy László: Honfoglaló őseink hitvilágának emlékei kisalföldi népmondáinkban
könyvtár révén állt rendelkezésemre, jó útmutatómul szolgált, de ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy máshol is kutatnom kell. Pável tehát egyetemi éveitől kezdve szüntelenül nyomon követte a jugoszláv és különösen a szlovén népköltészetet, 1930-tól kezdve pedig a szlovén műköltészetet is. Kezdetben a két szomszédos nép kultúrájának rokonvonásait keresve, a jugoszláv népköltészetben szereplő Hunyadiak, illetve a szlovén dalokban és mondákban szereplő Mátyás király alakja csalogatta munkára, valamint az erre a témára írt műalkotások is (Pl. Cankarnál és Zupancicnál). Népköltészeti fordításainak gazdagságáról rövid munkámban nem tudtam teljes egészében áttekintést és értékelést nyújtani, mert jó része még közéletien hagyatékban fekszik, vagy pedig folyóiratokban van szétszórtan, amelyek számomra nem voltak hozzáférhetőek. A Pomurska zalozba 1959- ben ugyan megjelentette Szép Vida gyűjtőcím alatt szlovén népköltészeti fordításainak rövid válogatását, habár ez csak egy szerény antológia. Elérkezett az idő, hogy hozzáfogjunk Pável fordításainak kiadásához a szlovén és a többi délszláv népek irodalmának anyagából, figyelembe véve a közölt műveket és azokat is, amelyek még különféle helyeken, (pl. a pesti egyetem szlavisztikai irattárában), valamint a 350 oldalt felölelő kéziratban levő hagyatékában vannak (Délszláv népballadák). A költő halálának húszéves évfordulóján ez lenne a tiszteletadás legszebb kifejezése, amivel adósai vagyunk, ez elismerés lenne lankadatlan kutató, alkotói-költői és fordítói, valamint kulturális közvetítő munkásságáért. Maribor, 1966. TIMAFFY LÁSZLÓ HONFOGLALÓ ŐSEINK HITVILÁGÁNAK EMLÉKEI KISALFÖLDI NÉPMONDÁINKBAN Prózai népköltészetünk nemcsak irodalmi szempontból értékes, hanem egyformán gazdag népi hagyományokban, vallástörténeti emlékekben is. A közismert népmesék mellett az eddig kevésbé vizsgált népmondáink nagyon sok emlékét őrizték meg honfoglaló őseink hitvilágának. A népmondák népünk prózai költészetének, mesélő kedvének termékei. A népmeséktől abban különböznek, hogy míg a meséket sem a mesélő, sem a hallgató nem tartja igaznak, addig a mondákat úgy mondják el, mintha igaz, megtörtént események lennének. Felületesen szemlélve ma már meg- mosolygott babonaságok gyűjteményei, valójában pedig megőrzői ősi hitvilágunk maradványainak, hű tükrei népünk irodalmi alkotókészségének, történelmi szemléletének. Kisalföldünk eddig meglehetősen fehér folt volt őseink hitvilágának kutatásában. Mostani évtizedünkben azonban sikerült népmondáinkban hon87
