Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Rajnai László: Várkonyi Nándor
méltósággal vagy (ami ugyanaz) méltatlankodással utasította vissza. Mikor aztán lezárult az utolsó felvonás, és a függöny nem kiszámított, dekoratív suhanással, hanem eget-földet rázó robajjal zuhant le a kigyulladt deszkákra — persze, kitört a pánik s korunk hőse, a polgár, méltóságáról megfeledkezz ve, futólépésben távozott a barátságtalanná változott színről. Mindazáltal nem könnyen adta meg magát: nálunk, Magyarországon, a forradalomra ellenforradalommal válaszolt, azután átadta a helyét Bethlennek és a restaurációnak. Az említett nemzedék pedig, mely talán már a bölcsőben is összeszorított ököllel várt jelenésére, a szélrózsa minden irányából a fővárosba indult. Hangjuk egyelőre nyers és tagolatlan, de alig visszafojtott harag reszket a mélyén: a számonkérés hangja ez, Számon kérik az elherdált országot és az elsikkasztott forradalmat. A „népiek” kezdik, meglepően kész és kiforrott 66 Martyn Ferenc: Várkonyi Nándor
